Donáth Ferenc tanár úr felesége, Donáth Ferencné, azaz Dóra, az üzenetlista tetején az alábbi levelezésre lelt reggel, mikor leült a közösen használt laptophoz, hogy megnézzen valamit, és férje postafiókját nyitva találta. Végigolvasta a teljes levélváltást, alulról felfelé haladva. Majd, miután lementette a saját könyvtárába, gyorsan becsukta a böngészőablakot, és egyelőre úgy tett, mintha semmit sem látott volna. Gondolkodási időre volt szüksége. Eszébe jutott Judit fura megjegyzése, amit akkor tett, amikor tavaly nyáron találkoztak, az új rektor beavatására tartott fogadáson. „A sztori néha ott hever az orrunk előtt”, mondta neki a másik nő. Ártalmatlan megjegyzésnek hatott – visszatekintve mégis inkább szurkálódásnak tűnt, Dóra ugyanis házassági tanácsadással foglalkozott. Lassan gyűlt benne a méreg. Hogy levezesse a feszültséget, délután bejegyzést írt praxisát népszerűsítő blogjára „10 jó ok arra, hogy NE akarjunk megmenteni egy házasságot” címmel. Nagyon sok lájkot és megosztást kapott. Este aztán még egyszer elolvasta az egész levelezést, ezúttal sokkal alaposabban, hogy biztosan ne maradjon félreértés:

Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm>      Mar 1 (8 hrs ago)

to Donáth Ferenc

„Na mindegy”. Egy levélben kétszer is… Jaj, Feri!! :) Örülök azért, hogy napirendre tértél a dolog felett, legalább úgy-ahogy. Morgóskát puszilom! Majd írok!

Judit

2016-02-29 10:58 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:

Azért kicsit bosszant, hogy én ajánlottam ezt az Imit. Rohadtul tenyérbe mászó képe van, láttam a CV-jében. Na mindegy.

Ami a buszvezetőt illeti, ő nem vett észre, pontosabban nem kapcsolt, hogy én pisálok ott. A tanári létnek vannak előnyei. Az emberek a formális, esetenként ijesztően üres tisztelettől, ami körülleng, nem számítanak rá, hogy téged látnak a bokor mellett intézkedni. Bár jobban belegondolva, ha tudta volna, hogy tudom, biztos kiharcolhattam volna kedvezményt a jövőbeni tanulmányutakra. Na mindegy.

2016-02-27 16:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:

Ja, hát Imivel we keep in touch, helyes srác :) Ugye nem kezdesz komolyan féltékenykedni? Én sem szoktam firtatni, hogy mit csinálsz morgóskával, amikor hazamész. Ha jól emlékszem, még mindig erőlködtök a babaprojekten… Inkább azt meséld el, hogy a buszvezető mit reagált, mikor látta, hogy észrevetted… az ilyen részletek kellhetnek a könyvemhez :)

2016-02-27 16:06 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:

Hát azt nem tudtam, de miért pont ő lenne az ott az ENSZ-nél, ezt pontosan miből gondolod? Nyilván végzett már nálatok egypár magyar hallgató.

2016-02-27 15:35 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:

Ez igazán felemelő volt :) Köszönöm, hogy megosztottad velem! Hát, így, hogy ezt leírtad… néha előnye is van annak, hogy nem tudunk Skype-olni nagyon. A srác a Noble College-ról amúgy a Hajdú Imi volt, őt te ajánlottad be hozzánk annak idején :) Tudom, mert megkértek, hogy a magyar jelentkezők anyagaira én is nézzek rá a biztonság kedvéért – főleg, hogy segítsek kiszúrni, ha valaki trükközik. Imi motivációs levele nagyon rendben volt, ez a srác nem akármit csinált végig Donyeckben. Ott volt, amikor kitört a háború, tudtad?

2016-02-27 14:24 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:

Nagyon diplomatikus vagy :)

Na szóval, rákészültem a tanulmányi kirándulásra, hogy legyen végig egy kis idegenvezetés is az ENSZ-látogatás mellé a buszon. Bécsben is, meg az úton odafelé is. Amikor Neusiedlön túl voltunk az autópályán, bemondtam a mikrofonba, hogy ez itt az a hely, ahol nyáron meghaltak a kurd menekültek abban a teherautóban, miután hátrahagyta őket az embercsempész sofőr. Hogy így reflektálhassanak rá, hogy amiről híreket olvasnak, meg jobb esetben tanulmányokat ugye, azok a dolgok tényleg megtörténnek, körülveszik őket, ezért is érdemes foglalkozni velük stb.

Mondjuk a hatást nem nevezném frenetikusnak, a diákok iszonyatosan közönyösek tudnak lenni néha, de volt, akit tényleg érdekelt, amit mondok. Az a magyar csaj viszont, aki a múltkor lecseszett e-mailben, hogy nem akar velem a szakdolgozatáról konzultálni, mert én előre elvetném a lehetőséget, hogy nagyhatalmi összeesküvés műve a migráció, konkrétan felém se nézett. Nyilván haragszik még, amiért a minimálisan elvárható életszerűség feltételével jöttem neki kizáró okként :) A kazah leányzó meg, amelyik a múltkor azt mondta, hogy csak a tankönyvből lenne szabad tanítanom, kommentár nélkül, most rám szólt, hogy „azok nem kurd menekültek voltak, hanem szíriaiak”. Próbáltam nagyon kedvesen mosolyogni, meg elegánsan válaszolni, de egy kicsit nehezemre esett, képzelheted :)

Halvány reménysugár Takács „Kukaborogató” Szabolcsnak köszönhetően derengett fel. Tudod, róla meséltem a múltkor, hogy láttam, amint az utcán ment, tajt részegen, és akkorát rúgott egy szemetesbe, hogy az kiszakadt a helyéből, és háromszor körbepördült a levegőben, mielőtt landolt. Na, az övé konkrétan egy értelmes komment volt – utóbb még sajátos jelentőséget is kap, merthogy ő rákérdezett, úgy retorikailag, hogy vajon most éppen hány teherautóban lehetnek migránsok körülöttünk az úton?

Beértünk aztán Bécsbe az ENSZ-központhoz, és akkorra nekem nagyon aktuális volt egy látogatás a mosdóba. De a bejáratnál a biztonságiak közölték, hogy ekkora csoporttal nem várakozhatunk odabenn. Még fél óra volt a megbeszélt időpontig, amikor jött értünk  a csoportvezető, hogy körbekalauzoljon az épületben. (Az egy egész talpraesett magyar srác volt egyébként, gyakornok, konkrétan nálatok tanult. A nevét sajnos vagy nem mondta, vagy én nem figyeltem eléggé, mert éppen sorakozni igyekeztünk a beléptetéshez.)

Szóval, kellett valamilyen szükségmegoldás, és kerestem az alkalmas helyet. Jó messzire kellett mennem, hogy mégse a diákok közelében legyek, meg járókelők se lássanak. Találtam végül egy bokros részt, ott viszonylag meg lehetett húzódni, és sikerült megfelelő fedezékben pislantani. Nagyon időszerű volt már… A bokrot kaszaboltam hosszasan, közben meg lestem, nem jön-e mégis valaki, és mit látok! Odaáll a busz, amelyik minket hozott. Átgurult erre a helyre várakozni, ebbe a félreeső mellékutcába. A sofőr meg jön, kinyitja a csomagtartót, és már mászik is elő egy csomó ember, akik ezek szerint ott lapultak végig. (Mi nem pakoltunk be semmit, mert egynapos kiránduláshoz alig volt szükségünk valamire.) A sofőr nyilván tudott ezekről az emberekről, nem látszott rajta, hogy meglepődött volna.

De ez semmi, mert ezek körülnéztek, miután kikászálódtak, rögtön kiszúrtak engem, és elkezdtek felém mutogatni. Aztán elindultak egyenesen az irányomban. Kínomban elzártam a sugárkardot, de nem mertem elpakolni, vagy akár eliszkolni onnan. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz.

Valójában nekik is csak pisálniuk kellett, és nyilván jó ideje nem intézhették el. Nekünk Győrben, a benzinkútnál volt beiktatva erre a célra megálló, csak én nem éltem vele. Szóval ezek odaálltak mellém szépen sorban, vagy egy tucatnyian, és mivel ők is eleresztették magukat, hát akkor már én is befejeztem, amiért jöttem. Elég hideg volt, úgyhogy komoly gőzfelhő képződött a bokor körül ennyi locsoló közreműködésével. Az ENSZ-központ épülete mellett, refugees welcome :) Még egy ilyen cinkos mosolyváltás is volt közöttünk.

Miután a többiek elindultak, az egyikük külön visszajött a bokrokhoz, és kiöntötte egy félliteres ásványvizes flakon tartalmát. Persze nem ásványvíz volt benne – ő nyilván nem bírta ki a célig. A legviccesebb az volt, ahogy a többiek után ment, de egy szelektív hulladéktároló mellett megállt egy pillanatra, és elgondolkodott, hová dobja a palackot. Ha tudta, mit csinál, ha nem, némi habozás után eltalálta a megfelelő helyet. Aztán visszafordult felém, és az ujjával V-t mutatva kiáltotta, kitörő örömmel, hogy „Germany!” Annyira hihetetlen volt az egész jelenet. Fel sem ocsúdtam, és már odébbálltak. Nem volt rá alkalmam, hogy megállítsam őket, és elmagyarázzam nekik a különbséget Germany meg Austria között. Végül is majdnem célba értek…

No, hát ennyi.

Mondjuk nem tudom, mennyire jó a sztori, ahogy én leírtam, de átélni érdekes volt. Majd te megdramaturgizélod :)

2016-02-27 10:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:

Tanulmányozni fogom a lehetőséget! :))))

2016-02-27 10:06 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:

Tőlem megjelenhet akár egy az egyben is, mindegy… Később leírom, most rohanok éppen.

2016-02-27 07:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:

Hát, erősen átalakulhat a fejemben, mire írás lesz belőle. Lehet, hogy csak egy erős motívum marad belőle. Az itteni kiadónak is lehetnek elvárásai, hogy miként változtassak dolgokat. Úgyhogy az is lehet, hogy csak elolvasom, és élvezem, mint minden valamirevaló sztorit. Meglátjuk.

Ezt nem tudom úgy eltervezni, mint a Brexit utáni életünket :)

2016-02-26 16:52 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:

Kezdek drukkolni a Brexitnek ;) Meg annak az ejakuálásnak :)))

Voltunk Bécsben, ja. A diákok migrációs előadást akartak, igen, de az ENSZ-központból azt válaszolták nekünk, hogy olyat ők nem csinálnak. Ők a bécsi székhelyű ENSZ-szervezetek tevékenységét szokták csoportoknak bemutatni. Az UNODC-sek beszéltek az emberkereskedelemről, ha úgy veszem, ennyiben tekintetbe vették a kérést. A HÖK így is velünk elégedetlen, amiért nem azt kapták, amit igényeltek.

Viszont migrációs sztorim az van erről az útról, ettől függetlenül… Megírod egy novellában, ha elmondom? Végül is manapság ez is lehet egy ilyen tipikus kelet-európai sztori, amilyeneket mostanában gyűjtesz.

2016-02-26 16:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:

Szia, Feri! :)

Na, mi újság? Gondolom, megvolt az ENSZ-es tanulmányi kirándulás Bécsben. Hogy sikerült? Végül migrációs témájú előadást akartak a diákok? Mondtad, hogy a HÖK szavaztatta őket, hogy mit szeretnének.

Itt Londonban (is) a csapból is csak a migráció folyik… Sajna errefelé mi vagyunk a migránsok :D Ha júniusban megcsinálják a Brexitet, szerintem evakuálom magam, és hazamegyek.

Igazából jó lenne újra egy szobában dolgozni :) Legalább morgóskának nem kellene többet magyarázkodnod, hogy pont nyaranta meg a karácsonyi ünnepek között kell késő estig bent maradnod az egyetemen ;)

© Marton Péter

A novella történetének közvetlen előzményei itt olvashatók.

A folytatás pedig itt található.

Ez az írás ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, mely innen tölthető le egyben.