Merem ajánlani A könyvelőt. Akciófilm, és elsősorban nem a jellemfejlődés ábrázolásának kifinomultsága miatt méltatnám, ha nagyon komoly kritikát kellene írnom róla. De ezen a téren is akadnak benne látványosságok, a műfajhoz képest egészen sok - én történetesen ezek miatt hozom fel.

A főszereplő, aki látszólag "csupán" egy kiváló könyvelő, az emberek tekintetét kerülve is meglepően magabiztosan közlekedik különböző világok és az ehhez szükséges felvett személyazonosságok között (hogy könyvelő, az állandó). Meglepi az őt alábecsülőket, osztja az instant karmát, a prémiumkategóriás akciófilmek hagyományainak megfelelően.

Egy-egy fárasztó munkanap végén acélrudat görget a sípcsontján, hogy teremtő rombolásnak vesse alá a szöveteket. Míg az átlagos irodai dolgozó legfeljebb járásra használja a lábait (amennyiben napi néhány száz lépés megtétele használatnak számít), ő tökéletes fegyvert kovácsol belőlük. Nem szokványos ügyfélkörére tekintettel erre szüksége van.

Az ügyfélkör annyira nem szokványos, hogy a filmben két (!) létező (!) afgán (!) politikust is megemlítenek, lazán bűnpártolással vádolva őket. 

A karakter "autizmusa" (vagy inkább Asperger? van értelme ilyen fikcióban pontos kórismét keresgélni?) sajátos eleme a történetnek, mi több, ez az, amitől a film működik. Az autista populáris képzete ad hitelt a főszereplő szélsőséges fegyelmezettségére vonatkozó állításnak, amire a történet épül.

Christian Wolff még a hétköznapi szerepében sem igazán hétköznapi. Például az Agymenők Sheldonjához hasonlóan reagál a humorra és a romantikára. Emellett egyéb magatartásjegyek is megkülönböztetik az egyszerű halandóktól, de a film nem mélyed el ebben a témában, mert minek is cifrázná ezt. Nem ezért csinálták. Úgyhogy nincsenek benne különösebben eredeti gondolatok az autisták eltérő világlátásáról, mint mondjuk az Időugrás a Marsonban, P.K. Dicknél.

A szóban forgó könyvhöz tartozó könyv-elő.

Itt inkább az Esőember megértésre és a megmutatkozáshoz megfelelő alkalomra váró zsenije köszön vissza Wolff karakterében, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény idejére ő már megmutatkozott, megfelelt, és karriert épített erre - nem egyet, hanem kettőt, és szerencsére mindkettő releváns a gazdasági bűncselekményeket és mortal kombatot sikeresen elegyíteni igyekvő akciófilm szempontjából.

Többet nem mondok, mert nem akarom (ennél jobban) szétszpojlerezni a filmet.

Házi feladatnak hagyok a végére szakirodalmi referenciát, a PIRA (Provisional Irish Republican Army) könyvelőiről, lásd a 11-17. oldalon. Köztük is volt olyan, aki világnézettől függetlenül, szigorúan üzleti vállalkozásként tekintett az efféle munkára.