Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu/atom
blfr3@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella
Marton Péter: Bolygók világa (e-könyv)
2017-05-07T10:04:08+02:00
2017-05-07T10:04:08+02:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p style="text-align: center;"><strong>A kötet <a href="https://drive.google.com/file/d/0B3u6WiQf2nkPQ2RNSEo3ZmxSbnc/view?usp=sharing" target="_blank" rel="noopener noreferrer">letölthető erről a linkről</a>, vagy megtekinthető alább (és onnan is letölthető).</strong></p>
<p><iframe src="https://drive.google.com/file/d/0B3u6WiQf2nkPQ2RNSEo3ZmxSbnc/preview" width="620" height="480"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F05%2F07%2Fmarton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F05%2F07%2Fmarton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F05%2F07%2Fmarton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Marton Péter: Bolygók világa (e-könyv)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12486801" border="0" /></a><br /></p>
könyv
novella
irodalom
fikció
novellák
migráció
Bolygók_világa
Marton_Péter
migrációs_fikció
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/04/02/biciklin_nyeregben
Biciklin, nyeregben
2017-04-02T13:50:54+02:00
2017-04-02T13:50:54+02:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Tekerek végig a rakparton, építkezés jön szembe. Nem tudom, ki a munkavezető, de nem nagyon végzi a dolgát, mert a fél járdát feltúrták anélkül, hogy bármi jelzésről vagy az elkerülés lehetőségéről gondoskodtak volna. Néhány deszkapalló hever keresztben gödör felett, még gyalogosan is kunszt átkelni ott. Ha biciklis megpróbálja, csak egy fér el, ez nyilvánvaló.</p>
<p>Normális tempóban közelítek, optimális szögben, szemből azonban felbukkan egy dinamikus páros, csupa modern szerkóval, boltból frissen vételezett ruhában, csuklójukon kütyükkel. A fejükön napszemüveg, az a fajta, amitől száguldó hormonbombának látszanak, akaratnak, melyből hiányzik a gondolat. Gyorsabbak nálam – minden hülye tud gyorsan menni, ahogy autóvezető-oktatáson mondta a mester annak idején. Már majdnem a pallókhoz érnék, ők viszont gondolkodás nélkül felhajtanak rájuk velem szemben. Vészfékezek, leteszem a bal lábamat, biciklit negyvenöt fokban bedöntöm, rántom el magammal együtt balra.</p>
<p>Miközben elhúznak mellettem, a haját rasztafonatban viselő hölgy megkérdi élete edzőtársától – hangjában éppen csak leheletnyi bizonytalanság: „Ha mi jövünk szemben, akkor nekünk van elsőbbségünk, nem?”</p>
<p>Tekerek tovább, fel a Széna tér felé, a járdán megyek, ahol halovány már a bicikliutat jelző festés. A helyzet kétértelműsége a gyalogosokat harcra hívja, két fiatal lány közül az egyik direkt bejön elém, hogy jelezze, rossz helyen vagyok. Nemrég U2be-videóban láttam megoldást ilyen helyzetekre. Türelmesen lassítok, és dalra fakadok, a Csillagok háborújának a dallamára énekelem, hogy „Kerékpárúton / haladok, kérem / a festés halvány, de a… / kerékpárúton / haladok, kérem…”</p>
<p>Az útonálló a barátnője nyakába ugrik, hangosan röhög, bevált a módszer, szabad az út, nyugtázom elégedetten. „Baszki, ez elmebeteg, ezt beírom a Pesten hallottamra!” – hallom a hátam mögül. Végül is mindegy, Machiavelli ezzel az eredménnyel is elégedett lenne.</p>
<p>Öt perccel később már a kedvenc parkom mentén pedálozok, előttem a bringaúton kissrác rugdos labdát. Anyuka rászól, „Ne a bicikliúton rugdosd a labdát, Tivadar!”</p>
<p>„Mér’, mi van ott?” – kérdi erre ő, ezek szerint Tivadar, miközben elgurulok mellette, ő pedig néz rám kerek szemekkel – az ördög tudja, mi van a tekintetében, ha van ott valami egyáltalán.</p>
<p>Felérek a kilátóponthoz, ahová igyekeztem, és ezekre a jelenetekre gondolok újra meg újra. Olyan vagyok, mint a Schrödinger macskája, ott is voltam, meg nem is. Ha abból indulok ki, hogy észrevettek-e engem, kifejezetten engem, nem voltam ott egyáltalán, vagy legalábbis láthatatlan voltam.</p>
<p>Jó lenne erről blogot írni, de attól elment a kedvem. A múltkor egy bejegyzésem komoly olvasottságot kapott, aztán egy kritikus leírta rólam, hogy nyilvánvalóan átverés vagyok, mert egyszerű technikusként irreális, hogy Schrödingerről meg az egzisztencia kérdéseiről filozofálgatnék, ez ócska klisé, ilyen nincs – átlagos embernek állítom be magam, pláne hogy pont a CEU-nak, a Közép-európai Egyetemnek a technikusaként, mennyire didaktikus már ez.</p>
<p>Úgyhogy megtartom magamnak az élvezetet, amit a biciklizés vagy az egyetemi órák véletlenszerű látogatása jelent. Megtartom a kanadai emlékeimet is, pedig akartam írni róluk sokat.</p>
<p>Az egyetemen rengeteg érdekeset tanulok, mikor kábelcserék és projektorszerelések között beülök egy-egy előadásra, de a legfontosabb dolgokat tulajdonképpen régóta tudom.</p>
<p>A kilátást nem vehetik el tőlem. Nem... még a dinamikus páros sem, akik visszafordultak közben, utolértek, és éppen előttem, mármint előttem fél méterrel állnak le élvezni a tájat. Odébb megyek, ha kell.</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F04%2F02%2Fbiciklin_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F04%2F02%2Fbiciklin_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F04%2F02%2Fbiciklin_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Biciklin, nyeregben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/04/02/biciklin_nyeregben#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12395291" border="0" /></a><br /></p>
egyetem
kilátás
biciklizés
Budapest
CEU
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/26/elmenni_oda_eljonni_onnan_reszlet_a_novella_elso_resze
Elmenni oda, eljönni onnan (részlet: a novella első része)
2017-03-26T10:25:33+02:00
2017-03-26T10:25:33+02:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Hallani lehetett, ahogy a szél végigsüvít a rosszul szigetelt panelépület vasbeton elemei között. Andrew irodájában hideg volt, hiába csavarta fel a fűtést.</p>
<p>A NATO brüsszeli központját 1967-ben adták át. Azért kellett ideköltözni, mert de Gaulle vezetésével Franciaország kivált a NATO katonai szervezetéből, és egy füst alatt ajtót mutatott a főparancsnokságnak is, mely addig Párizsban működött. A franciák a diplomácia kifinomult metódusának megfelelően jártak el. Nem követelték, csak szépen és határozottan kérték a központ áthelyezését a többi tagállamtól. Így is sietni kellett, és egy éven belül felépült az új komplexum, félig kész alapokon (a második világháború idején repülőtér működött itt, a Luftwaffe használta akkoriban).</p>
<p>Nemsokára odébbállhatnak ismét. Átellenben, a brüsszeli nemzetközi repülőtér felé vezető út túloldalán már ott magasodott (vagy inkább laposodott) a modern, lekerekített tetejű épület, ahová áttelepülnek hamarosan.</p>
<p>Andrew azon kapta magát, hogy néha didergés hulláma szalad végig rajta. Cseppet sem volt puhány, minden reggel eljárt futni. Elégedettséggel töltötte el, amikor a NATO-központ környékén köreiket rovó katonatiszteket rendre és dinamikusan lehagyta, újra meg újra. Ha neki kellett volna őrjáratoznia odakint katonaként, azt is szívesen vállalta volna. A hivatali munkáját viszont egyre inkább unta, és éppen az irodában ücsörgés tette elviselhetetlenné a kisebb kellemetlenségeket, például a nyirkos hideget. Ha legalább kreatív feladatokkal kellett volna megbirkóznia…</p>
<p>Eszébe jutott, mit mondott neki a lett diáklány, akivel nemrég találkozott Londonban, mikor beszédet mondott <em>alma matere</em> előtt a NATO képviseletében. „Neked a politikai ügyekkel kellene foglalkoznod, nem csak az egész kommunikálásával”. Őszinte dícséretnek hangzott. Ha ez ennyire nyilvánvaló valakinek, aki a szervezeten kívülről néz rá a dolgokra, komolyan kellene venni, gondolta Andrew. Csakhogy ebben a szervezetben a karrierek nem alakíthatók ennyire rugalmasan.</p>
<p>Andrew a Királyi Tengerészgyalogságnál szolgált, mielőtt a NATO-hoz került volna. A tengerészetnél töltött utolsó éve alatt szerezte meg a mesterdiplomáját nemzetközi biztonság szakon, a Noble College-tól. Előtte megjárt egy háborút is, vagy legalábbis olyasmit, Sierra Leonéban. Aztán a szolgálata vége felé sajtótisztként dolgozott. Akkor ismerte meg Ned Barristert, a jelenlegi főnökét. Ned hozta be a NATO nyilvános diplomáciai részlegéhez. Így zökkenőmentesen tudott váltani a civil életre, sőt tulajdonképpen nem is kellett egészen váltania. Katonás ritmusban élte a napjait, épp úgy, mint annakelőtte, csak egyenruha helyett most civil jelmezbe bújt reggelente.</p>
<p>Néhanapján úgy gondolt a munkájára, mint valami különleges műveletre, melynek keretében hosszú időn át fedésben kell dolgoznia. Máskor a fegyvertelenül is a társadalmuk krémjeként helytálló középkori lovagokkal azonosult, ebből merített erőt a napi rutinfeladatokhoz.</p>
<p>Most, miközben a szél süvítését hallgatta, magyar újságírók csapatára várakozott éppen. Szépen el kellett még búcsúztatnia őket a kapunál. Egyelőre egy találkozón ültek, az Intergalaktikus Hadviselés Tanulmányi Csoport vezetője fogadta a sajtódelegációt egy háttérbeszélgetésre. Erica volt velük felvigyázóként – Andrew beosztottja.</p>
<p>E-maileket írogatott, és nagyon várta, hogy hazamehessen. Otthon is akadt még dolga. A hétvégén aztán indulhat végre szabadságra…</p>
<p>Gondolt egyet, és megválaszolatlanul hagyott néhány levelet. Előkapta a <em>Trónok harca </em>első kötetét az asztalfiókból. Jobb lesz, ha még az előtt befejezi, hogy elutazna. Nem lenne praktikus olyan könyvet vinni magával, amelyikből csak ötven oldal van hátra – ha visz magával könyvet egyáltalán.</p>
<p>Négy teljes oldallal végzett, mielőtt Erica kopogtatott az ajtaján.</p>
<p>Élénkvörösre festette a haját, és ez a szín pokolian jól áll neki, állapította meg Andrew. Kicsit Lindára emlékeztette így, a lett diáklányra, akivel Londonban találkozott. Igaz, annak a lánynak természetes vörös haja volt.</p>
<p>– Készen vagyunk! – jelentette Erica. Az arcáról lerítt a megkönnyebbülés. A vendégcsapattal érkezett újságírók egy része nem beszélt jól angolul, és ciki volt, hogy sokszor egyáltalán nem kérdeztek semmit, tisztelet a kivételnek. Az a Márton nevű fickó például aktív volt végig. Rá számítottak is ezen a téren, nem először hívták meg Brüsszelbe.</p>
<p>– Csak zakót veszek, és jövök… – pattant fel Andrew, mintha rugóból lőtték volna ki. A <em>Trónok harca</em> az asztalon landolt. Erica előtt esze ágában sem volt titkolni, hogy olvasásba merült az imént.</p>
<p>– Fogadjunk, hogy valami jó kis dugásról olvastál éppen… – csipkelődött vele a nő. Québeci volt, vegyes származású. Bőven volt benne franciás vér.</p>
<p>– Hát persze, a többi részt eleve átugrom… – vigyorodott el Andrew. Aztán az arca elkomolyodott. – Igazából nem dugáscentrikus, az inkább a sorozatra jellemző – tette hozzá, mert a világért sem szeretett volna inkorrekt ítéletet formálni, még egy viszonylag jelentéktelen kérdésben sem.</p>
<p>– Nem fogsz megfázni zakóban odakint? Elég hűvös van ma…</p>
<p>– Megleszek. Tudjuk ezt le, és húzzunk innen. Beviszlek a Rogier-hez, ha akarod.</p>
<p>Erica elmosolyodott, és rákacsintott.</p>
<p>Andrew imádta a lezserségét. És hogy az első perctől fogva ilyen volt. Kár, hogy egy munkahelyen kellett osztozniuk. Máskülönben egymásnak teremtették őket, és mostanra Andrew talán már nem agglegényként élte volna az életét. Néha találkozgattak is, de mindketten érezték, hogy van egy határvonal, amit nem léphetnek át – pedig mindkettejüknek voltak futó kapcsolatai, és nem voltak különösebben gátlásosak.</p>
<p>Miután átestek a búcsúztatáson és a szükséges bájcsevejen, autóba ültek. Nem beszélgettek, ahhoz túlzottan fáradtak voltak, de így is örültek az együtt töltött időnek.</p>
<p>Andrew tekintete sebességváltás közben önkéntelenül is elidőzött egy pillanatra Erica harisnyás lábán, felkúszott a szoknyája alsó vonaláig… Erőnek erejével fordította vissza a szemét az útra.</p>
<p>Végül nem állta meg, és a két nappal az elutazása előtti estére elhívta Ericát vacsorázni, éppen amikor megérkeztek oda, ahol ki szokta tenni máskor is.</p>
<p>– Persze, legyen! Hát akkor majd munka után – válaszolta Erica, miközben kiszállt az autóból.</p>
<p>A parfümje illata még sokáig ott maradt utána az utastérben. Andrew eltűnődött, vajon az „igen” csak egy átlagos, közöttük már megszokottnak mondható vacsorára értendő-e.</p>
<p>Ha már így alakul, talán olyan helyszínt kellene választania, ahol nyilvánvaló lesz, hogy ez más, mint a korábbi alkalmak... Ha jól sül el, a távolléte alatt legalább elgondolkodhat mindenen. Mire visszajön, talán tisztábban fog látni, hogy mit akar igazából. Mennyire ragaszkodik a mostani állásához, akar-e családot, gyereket, ilyenek…</p>
<p> </p>
<p>Másnap az ebédszünetben Andrew-nak kivételesen – nem is emlékezett rá, mikor volt ilyen utoljára – senkivel nem volt találkozója, hogy az étkezést is munkával köthesse egybe. Úgy döntött, ezúttal nem a NATO-kantinban eszik, és egy kicsit kiszellőzteti a fejét. Elugrott pár buszmegállónyira. Emlékezett rá, hogy van ott egy kebabos. A közelgő utazásra gondolva aktuálisnak érezte, hogy ilyesmit egyen – ráhangolódásképpen.</p>
<p>Az étterem kicsi volt, csak négy egyszerű alumínium asztal állt odabenn. A tetejükőn gyanús foltok. A tulajdonos odapenderült elé, és villámgyorsan tisztára törölte az egyiket, majd a mellette álló székbe tessékelte Andrew-t. Egyből fel is vette tőle a rendelést, nehogy meggondolja magát.</p>
<p>Nem vacakolt, kért egy tál kebabot.</p>
<p>A tulaj megkérdezte, milyen szószt kér hozzá. Az étlapon mutatta, hogy miből lehet választani. Andrew úgy döntött, kipróbálja, mennyire bírja a csípőset, és piri-piri szószt rendelt. A tulaj gondterhelten törölte meg a homlokát, de egy szó nélkül felírta a papírblokkjára ezt is.</p>
<p>– <em>Merci, monsieur!</em> – nyugtázta, és elindult hátra, a konyhába. Már jó előre kiáltott valaki után: – <em>Ahmed! Viens ici!</em></p>
<p>Átment a helyiség végében nyíló hajóablakos lengőajtón. Az üvegen át Andrew látta, hogy az érintett, Ahmed, előkerül tüstént. A tulaj magyarázott neki valamit, és egy pillanatra az ő irányába néztek mind a ketten. Ahmed tekintete nem volt túl barátságos. A szolgáló mentalitást nem ismerő ember fölényes magabiztosságával viharzott elő a lengőajtó mögül.</p>
<p>Mikor kilépett az utcára, nem figyelt rá, hogy finoman tegye be maga után az ajtót. Andrew azon tűnődött, vajon nem a húst készül-e megvenni éppen, és hogy jó ötlet volt-e ide jönnie akkor.</p>
<p>Ahmed kisvártatva visszatért. Csak egy apró üvegcse volt nála. A piri-piri szósz.</p>
<p>Andrew jót mulatott ezen. Értékelte, hogy beszerezték neki, amit kért.</p>
<p>Felcsapta mini PC-jét, hogy megnézze a magánlevelezését, és közben azon kapta magát, hogy megint a házasodás és a gyerekvállalás körül forognak a gondolatai.</p>
<p>Levelet kapott Rékától, egy magyar lánytól, aki az Európai Bizottságnál dolgozott. Három éve találkoztak először, és egy-két hónapig úgy csináltak, mintha jártak volna. Úgy valahogy. Andrew-nak alapvetően kellemes időtöltés volt csak. A világért sem akarta volna megbántani a lányt, de nem is gondolta, hogy komoly, ami közöttük van. Aztán jöttek az aktuális NATO-csúcs előkészületei, és Andrew finoman jelezte, hogy egy darabig nem nagyon ér majd rá. Réka ennek ellenére írogatott neki, és minden levelével éreztette vele, hogy bármikor folytathatják, ahol abbahagyták. Andrew-nak alapvető kétségei voltak ezzel kapcsolatban. Amikor a NATO-csúcs lement, a lány sokadik e-mailjére mégis pozitívan reagált. Levezeti ez előző pár hónap feszültségét egy kellemes estével, ebben semmi rossz nem lehet, gondolta. Meglepte, amikor Réka ezek után az édesanyjától, Budapestről kapott <em>brownie</em>-val várta, és nem mulasztotta el közölni vele, hogy a kedves mama az üdvözletét küldi. Andrew-t kirázta a hideg, ha erre gondolt, hiába volt ez egy kedves gesztus végső soron.</p>
<p>Akkor még nem gondolt házasságra egyáltalán. Elképzelhetetlen volt számára, hogy megállapodjon. Azt viszont már akkor is tudta, hogy neki olyan nő kell, mint Erica. Aki saját akarattal bír – aki a saját akaratáról kész a sajátjaként számot adni, akár egészen spontán módon is. Nem rejti a mama üdvözlete meg sejtelmes mosollyal feltálalt brownie-k mögé egy egész előre eltervezett, mások hátára épített élet elképzelését… Persze lehet, hogy a rendezett élethez éppen ez kell – lehet, hogy ezen is törnie kellene a fejét, míg lesz majd rá ideje, Brüsszeltől távol.</p>
<p>Révedezését Ahmed szakította félbe, ő hozta ki neki az ételt.</p>
<p>Egyszerűen lecsapta elé a tányért, mint valami etetőtálat a haszonállat elé. Andrew nem vette a lelkére, de gyorsan az ingére pillantott, nem fröccsent-e oda egy kósza csepp a piri-piri szószból. Észrevette, hogy a nyakában felejtette a NATO-s azonosítókártyát. Talán ennek szólt a rossz modor?</p>
<p>Az ízek mindenesetre kárpótolták a kiszolgálás udvariatlanságáért.</p>
<p> </p>
<p>Erica az asztala szélére ült, és azok a lélegzetelállítóan csábító harisnyás lábak egyszerre nagyon közel kerültek a szeméhez.</p>
<p>– Nem fog összejönni a mai – mondta. Mintha bosszantani akarta volna a lábaival, kicsit kalimpált is velük. <em>Ebből</em> nem jut neki ma este.</p>
<p>Andrew nem érzett csalódottságot, inkább megerősítésként vette a veszteséget, hogy ideje szabadságra mennie.</p>
<p>– Bent maradsz ügyelni? – kérdezett vissza.</p>
<p>– Igen. Paris-Bercy miatt most minden lehet. A főtitkár sajtótájékoztatót akar, nyilván ki kell fejtenie a NATO szerepét a lehetséges válaszlépéseket illetően. Te csak örülj neki, hogy lesz egy nyugodt estéd. Jobb ez így. Én majd tartom neked a hátam.</p>
<p>Andrew el tudta képzelni, ahogy Erica tartja neki a hátát – csak nem pont úgy, ahogy ez most szóba került...</p>
<p>– Találtak már újabb gyanúsítottat? Mármint olyat, aki nem robbantotta fel magát?</p>
<p>– Igen, méghozzá brüsszeli szálat emlegetnek, de nem mondanak túl sokat – foglalta össze a friss értesüléseket a nő. Természetesen ő is a médiából tájékozódott. Exkluzív információjuk csak a NATO-központ megerősített védelméről volt. Azt világosan érzékelték, amikor reggel a munkába jöttek. – Iszonyatosan tetszik a hajad így, tartsd megnövesztve… – váltott témát Erica.</p>
<p>– Hát, gondoltam, ha már szabadságra megyek, ideje kicsit lazábbra vennem a figurát...</p>
<p>– Vigyázzál azokkal a török csajokkal, Isztambulban elég forróvérűek, úgy hallom! – incselkedett Erica, majd tökéletes gátlástalansággal hajolt le hozzá, hogy megigazítsa a nyakkendőjét. Mintha jó ideje házasok lettek volna. A kettejük személyes terét elválasztó határvonal, amelyet korábban világosan érzékeltek, eltűnt.</p>
<p>Sóváran egymásra néztek, és egyből tudták mind a ketten.</p>
<p>Andrew felpattant, és kulcsra zárta az iroda ajtaját. Előre bepótolták az elmaradó vacsorát.</p>
<p>Az utazással kapcsolatos tervein ez nem változtatott. Erica is értette, hogy egyszerű vakációnál többről van szó.</p>
<p><strong>------ A történet folytatódik... ------</strong></p>
<p><strong><span style="color: #000080;">A történet folytatása a Bolygók világa c. novelláskötetben olvasható, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000000;"><span class="st">©</span> Marton Péter</span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F26%2Felmenni_oda_eljonni_onnan_reszlet_a_novella_elso_resze%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F26%2Felmenni_oda_eljonni_onnan_reszlet_a_novella_elso_resze%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F26%2Felmenni_oda_eljonni_onnan_reszlet_a_novella_elso_resze%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elmenni oda, eljönni onnan (részlet: a novella első része)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/26/elmenni_oda_eljonni_onnan_reszlet_a_novella_elso_resze#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12370295" border="0" /></a><br /></p>
történelem
kebab
affér
Brüsszel
NATO
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/15/szeretne_ott_lenni
Szeretne ott lenni
2017-03-15T09:22:30+01:00
2017-03-15T09:22:30+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><strong>* Naprendszer, Tejút galaxis, Föld bolygó, Budapest, 1998. március 13., reggel 6 óra 25 perc. *<br /></strong></p>
<p>Egy szúnyog döngicsélésére ébredt – az első volt idén tavasszal, amelyik ennyire közel merészkedett. Általában elkerülték őt, pedig a ház pincéjében az állandóan szivárgó csövek miatt rajokban tenyészett, és így a lakásokba is jutott a vérszívókból elég.</p>
<p>Felült az ágyban. Egy ideig csak meredt maga elé. Szemét az akkomodációs pontban pihentette.</p>
<p>Látóterének perifériáján mozgást észlelt – a moszkitó volt az. Lassan ereszkedett alá, szétterjesztett lábakkal, hogy megcsapolja a vérét. Béla nem mozdult, csak leste, ahogyan az apró rovar kiszemelt magának egy kívánatos pontot a lába szárán, és puhán landolt a bőrén.</p>
<p>Nem érzett semmit, amikor a szúnyog megszúrta. Némán figyelte, mint iszik belőle a mohó dög legalább fél percen át.</p>
<p>A szája sarkában kárörvendő mosoly bukkant fel.</p>
<p>A szúnyog nekiveselkedett, hogy a bőrétől elrugaszkodjék, ám alig emelkedett fel, mintha új terhe visszahúzta volna, hirtelen alázuhant, és elterült a fehér lepedőn. Lábaival elkeseredetten kapálózott egy darabig, aztán megszűnt mozogni.</p>
<p>Pár másodperccel később a tetem összehúzódott, majd teljesen elporladt. Béla már nem mosolygott, az arckifejezése inkább unottnak volt mondható.</p>
<p>– Kisfiam, igazán felkelhetnél végre, ideje iskolába menned! – hallotta édesanyja hangját, aki ebben a pillanatban lépett be a szobába. – Téged nem csíptek a szúnyogok az éjszaka…? Nahát, téged sosem csípnek, állandóan csak engem! – a konklúzió levonásához meg sem várta Béla válaszát. Mostanában elfoglalt volt mindig, állandóan sietett valahová. Több dolog maradt rá, és így kevesebb ideje jutott a fiára, mint annak idején, amikor még Béla apja is velük lakott.</p>
<p>Elment zuhanyozni. Mire visszatért a szobájába, az ágyán ott hevert kiterítve az öltönye, és hozzá egy arany mandzsettagombos ing. Ott hevertek, pedig a szobájában senki nem járt azóta…</p>
<p>Felöltözött, és kritikusan szemügyre vette magát a tükörben. Eleganciája makulátlan volt, igazán méltó módon róhatta le tiszteletét az éppen százötven év különbséggel a mai nagy napon történtek iránt.</p>
<p>Miután erről meggyőződött, elindult az iskolába. Felszerelést nem vitt magával, hiszen ünnepnapokon nem dolgozik az ember.</p>
<p>Az iskolától csak egy saroknyira laktak. Csak be kellett fordulnia azon a sarkon, átkelni az első zebránál, és már ott is volt.</p>
<p>Egész úton feszes tartással lépdelt. Amikor a kereszteződéshez ért, a lámpa azonnal zöldre váltott előtte, és ő megállás nélkül mehetett át az úttesten. Nem tekintett oldalra a pirosra váltó lámpánál csikorgó fékkel megálló autó és a szitkozódó vezető hangjára sem. Csak a tartására ügyelt.</p>
<p>– Megőrült? Majdnem elgázolta azt a gyereket! – kiáltotta egy nő a háta mögött. </p>
<p>– De hát teljesen megkergült ez a lámpa, csak egy pillanatig adott zöldet! Még jó, hogy nem jöttek belém hátulról! – védekezett a sofőr. Zavartan dugta ki a fejét az autó letekert ablakán, mintha így felderíthette volna az út felett függő szerkezet szeszélyének okát.</p>
<p>Béla az iskolakapuhoz ért, és nem nézett vissza.</p>
<p>Peckesen kaptatott fel a lépcsőn a második emeletre. Igyekezett szemkontaktust létesíteni minden szembejövővel. Némelyek gúnyosan elhúzták a szájukat, nyilván a szerintük feleslegesen komolykodó arckifejezése láttán. Béla ezt enyhe bosszúsággal vette tudomásul. Mindenkinek megvan a maga szenvedélye, nem? Az övé a történelem. A másságot el kell tudni fogadni.</p>
<p>Az osztályteremben a társai már a becsöngetésre vártak, és a matekórára készülődtek.</p>
<p>– Azta, hogy te mennyire hülye vagy!</p>
<p>– Nézzétek már, a Béla hogy kirittyentette magát!</p>
<p>Bélát nem lepte meg egészen a fogadtatás. Előre készült rá, és igyekezett megőrizni a méltóságát, miközben a helyére vonult. De még Vera, a padtársa is kétkedő arccal tekintett rá, amikor leült mellé.</p>
<p>– Hú, Béla, tényleg nagyon elegáns vagy, de március tizenötödike csak holnapután lesz… kicsit elsietted a dolgot…</p>
<p>Béla megvonta a vállát. Mintha nem is értette volna Vera érvelését, vagy nem látta volna annak értelmét. Elvégre ha holnapután lesz március tizenötödike, akkor ma tizenharmadika van… Nincs itt semmiféle probléma.</p>
<p>Az ajtóban felbukkant a tanárnő – az osztályfőnökük is egyben. A küszöbről még visszafordult, beszélt valakihez, aztán elköszönt, és behúzta maga után az ajtót. Elégedetten mustrálta végig csendben várakozó diákjait… A szeme megakadt Bélán.</p>
<p>– Jaj, Béla! De nagy mamlasz vagy te, hallod! – kurjantotta.</p>
<p>Béla zavarba jött. Idegességében a szája szélét nyalogatta régi rossz szokása szerint.</p>
<p>A tanárnő nem tudott betelni a helyzet mulatságosságával. Körülbelül úgy nézett diákjára – szeretettel, de fölényesen –, mint egy édi kölyökkutyára, aki a konnektorban szaglászik. A kis oktondi.</p>
<p>– Istenemre, nagyon helyre legény vagy ebben az öltönyben, de március tizenötödike csak holnapután lesz! – Még tapsolt is egyet, miközben ez kiszaladt a száján. – Legalább vettél volna kokárdát is, drágám! Bár akkor meg olyan lennél nekem, mint a Petőfi a Nemzeti lépcsőjén! Tudjátok – szólt most már mindenkihez egyszerre –, szegénykémnek a Szendrey Júlia elrontotta a kokárdáját, és ahelyett, hogy a zöld színt vette volna kívülre, a piros került oda…</p>
<p>Béla nem tudta türtőztetni magát. A többiek gúnyos pillantásainak össztüzében kifakadt.</p>
<p>– De miért olyan szörnyen mulatságos, hogy rendesen kiöltöztem a mai nap tiszteletére? Az én dolgom, ha úgy látom, hogy a mai nap különleges, nem? Kiöltözöm majd holnap is! Én nem várom el másoktól, hogy ugyanúgy tegyenek, mint én, nekem viszont fontos ez, nem lehet ezt egyszerűen elfogadni? A kokárda pedig szerintem úgy van jól, ahogy van. Ha annyira nyilvánvaló lenne, hogy a Szendrey Júlia elrontotta, akkor nyilván nem úgy viselnék az emberek. Vagy tudják, hogy elrontotta, és mégis így hordják? Akkor ki a nagyobb hülye – ők, vagy a Szendrey Júlia? A kokárdát szerintem igenis a piros színt kívülre véve logikus viselni. Akkor a tetején, ahová mindenki néz, a magyar zászló fog látszani. Tényleg nem egyértelmű, hogy ez így van jól? Ha ez a Szendrey Júliától ered, az csak annyit mutat, hogy neki helyén volt neki az esze.</p>
<p>– Na jól van, Béla – reagált némi kivárás után a tanárnő. Eltökélte, hogy megleckézteti egy kicsit a renitens nebulót. – Ha akarod, az osztállyal az idei évtől megünnepeljük március tizenharmadikát… mint a Bolondok Napját!</p>
<p>A többiek feje egészen kivörösödött, dőltek a nevetéstől. Béla dühösen nézett körbe, mintha keresné, kinek a fejét kapja le először.</p>
<p>A tanárnő gyorsan csendre intette a társaságot. Éppen azon volt, hogy néhány vigasztaló szóval lezárja az ügyet – ne vádolja őt senki azzal, hogy szívtelen –, ám akkor Béla felpattant, és keserű képpel beszélni kezdett.</p>
<p>– Pontosan százötven év múlva, a mai napon, 2148. március 13-án hat földi, Enterprise osztályú vadászhordozó támadja meg a Trappista-1-es naprendszer hetedik bolygójának mesterségeshold-övezetét, a szövetséges drámedve erőkkel összehangolt akcióban… Most mit néztek így? Igen, a Trappista-1-es igenis létezik. Tranzitfotometriával fedezik fel a bolygóit 2017-ben… Ami a csatát illeti, azt pedig meg fogjuk nyerni! A túlerővel folytatott ádáz küzdelem közepette, melynek során expedíciós erőink hatvanöt százaléka odavész, egy speciális egységnek sikerül elfoglalnia a bolygó mesterséges gyűrűjét vezérlő állomást, tönkreteszik annak központi processzorát, mely a bolygó légkörének mágneses stabilizációjáért is felel, és ezzel befellegzik a mingek uralmának az univerzum felett – ahogyan arról utóbb Sandor Acquarius <em>Galaktikus dal</em> című költeménye megemlékezik! Az emberiség legnagyobb győzelme ez, egész történelmét tekintve! Miért ne ünnepelhetném <em>ezt</em>?</p>
<p>Béla szeme szikrát szórt. Hangja kemény volt, ellentmondást nem tűrő, mint a kardlapsuhogás. De a közönségére nem sikerült hatást gyakorolnia, pontosabban nem azt a hatást váltotta ki, amit szeretett volna. A nevetés felharsant újra.</p>
<p>– Ne félj, Béla, Luke Skywalker odafent van, és vigyáz ránk! – kiáltotta a kényszeresen mások gyenge pillanataira vadászó, örökké csúfolódó Dani a háta mögül.</p>
<p>– Te mit láttál a tévében, Béla? Mi a Szupercápa 5-öt néztük tegnap! – csatlakozott be Ádám, aki mindig lelkesen utánozta Danit, hátha neki is jut egy kicsi a másik népszerűségéből.</p>
<p>– Ha a jövő ilyen nevetséges, a múlt miért nem az? – kérdezett vissza harciasan Béla. Nem bírta visszafogni magát, érezte, hogy mindez a lehető legnagyobb természetességgel szakad ki belőle. Megtörtént már, mindig is megtörtént, nem lehetett változtatni rajta…</p>
<p>Ismerni a jövőt, anélkül, hogy tudta volna, saját sorsa hogyan alakul, és pontosan hogyan illeszkedik bele – a bizonyosság és a bizonytalanság sajátos keveréke. Volt, amikor úgy tűnt Bélának, mintha valakinek a szócsöveként szólna másokhoz, rendeltetéssel. Olyankor talán éppen az ő szerepe kellett ahhoz, hogy az okozatok láncolatán keresztül eljöjjön az általa jósolt világ. Például amikor hosszas tépelődés után elmondta édesanyjának, hogy az iskolából hazajövet látta azt a nőt beszállni az apja autójába... De olyan is volt, ennél sokkal gyakrabban, amikor végig ott motoszkált a fejében a nyomasztó gondolat, hogy az általa mondottaknak az égvilágon semmi jelentősége nincsen – úgysem változtathat semmin. Ha az, amit mások a jelenben keresztmetszetben szemlélnek, előre lefutott eseménysorozat, ő csupán következmények nélküli tartalommal tölti ki annak jelentéktelenebb hézagait. Nem több, mint irreleváns véletlenszerűség egy rendszerben… Maga is meglepődött, milyen szabatosan sikerült ezt megfogalmaznia.</p>
<p>Most, miközben az osztálytársaihoz beszélt, tökéletesen jelentéktelennek érezte magát. Beszélhet nekik, amennyit csak akar. Nem hagyhatott vele nyomot a történelemben, hiszen arról tudnia kellett volna. Átlépnek rajta, elfelejtik majd, és talán jobb is így.</p>
<p>Akkor pedig mindegy… Amúgy is itt hagyja ezt az osztályt, nem marad már velük sokáig. Meggyőzi valahogyan az édesanyját, hogy költözzenek Londonba, az édesapja után. A jövőben ott nagyon sok magyar él majd, köztük sok tehetséges ember. Apja új barátnőjének, Évának adódni fog egy csomó lehetőség, úgy pedig aligha marad meg hosszú távon egy helyben. Le fog lépni az apja mellől, mert mohó, és mindig még jobbra ácsingózik, telhetetlen. Akkor pedig apa és anya talán újra…</p>
<p>Folytatta hát, amibe belekezdett: – Holnapután megtartjuk itt a szokásos rítust. De hányan tudnánk felsorolni az összes aradi vértanút? Hányan gondoltátok végig, hogy vajon igaza volt-e Kossuthnak Görgeyvel szemben? Vagy hogy miért vonult ellenünk Jelasics? És a jövőben hányan maradtok meg ebben az országban? Nem hibáztatlak én titeket, én a legkevésbé sem, hiszen egy egész univerzum meghódítása vár ránk! Én is lelépek majd innen. De lesz idő, meglátjátok, amikor csak az Arcbukon ünnepeltek majd… már aki, egyáltalán. Lájkolgatással, meg aktuális mémek és videók osztogatásával intézitek el a „nagy napot”. A munkatársaitoknak, akik ezt látják, még így is éppen annyira érthetetlenek lesztek, mint amilyen én vagyok most nektek! Dani – fordult nagy hangú csúfolójához –, nem egészen húsz év múlva ilyenkor, Londonban a te Sunjeev nevű bróker kollégád a 15-i arcbukos aktivitásodat látva csak annyit vet majd oda a szomszédos munkaállomásból, hogy „Happy Chinchilla Day!”, neked meg lesz képed röhögni ezen, miközben a szabad öt percedben a konzervatív nemzeti értékek védelmében anyázol másokat névtelenül egy magyar nyelvű híroldal kommentszekciójában!</p>
<p>Elbizonytalanodva pillantott körbe, mert rájött, hogy az Arcbukról az osztálytársak nem hallhattak – kommentálásról talán, bár arról sem mindenki. Fogalmilag is nehéz lett volna körvonalaznia számukra, mire gondolt pontosan. Hogyan érhetnék fel ésszel, mi lesz egyszer a most még gyerekcipőben járó internetből? Egyedül Danin látszott, hogy eltűnődik a hallottakon – talán legyezte az önérzetét, hogy londoni brókerként utalt rá az imént. Még a végén éppen ez hajtja majd arrafelé, ismerte fel Béla... A jelek szerint megint a szócső szerepe jutott neki.</p>
<p>– Én csak méltósággal akartam ünnepelni, magamban, miért nem lehetett hagyni…? – kérdezte lemondóan, és inkább visszaült a helyére.</p>
<p>A tanárnő újra túláradó szeretettel bámult rá, de most már nem úgy, mint az imént, hanem sajnálattal. Bélának feltétlenül el kell mennie az iskolapszichológushoz, gondolta. Hiszen érthető, válnak a szülei. Apuka diplomata, kinevezték Londonba, és azzal lepte meg anyukát, hogy nem őt viszi magával – inkább egy nála tíz évvel fiatalabb csajjal az oldalán megy ki Angliába. A szülői értekezleten volt képe Bélára hivatkozni ezzel kapcsolatban, mondván, jobb lesz a gyereknek is, ha otthon tanulhat, és nem szakítják el a barátaitól. Micsoda álságos alak!</p>
<p>Az egész tanári kar ismerte a történetet – apuka a gimnázium testnevelés-tanárnőjét szedte fel… Éváról pedig mindenki tudta, hogy aerobikedző szeretne lenni, lehetőleg a világnak egy olyan részén, ahol az ezért járó pénzből sok értékes dolgot lehet venni. Csak egy kis indulótőke kellett neki – „vagyis egy induló töke”, ahogyan a tanári karban mondták egymás között a kollégák.</p>
<p>Odament Bélához, és megsimogatta a fejét.</p>
<p>– Na, lássunk most már munkához, jó? Aztán az óra után beszélünk erről – mondta neki, hogy egy kicsit lelket öntsön belé. „Hidd el, nem kívánom én, hogy az az ocsmány kurva megcsinálja a szerencséjét, de ezt mégsem mondhatom neked vigasztalásképpen, fiam…” – gondolta közben.</p>
<p>– Nem hinném, hogy sikerülni fog neki – felelte erre hangosan Béla, és volt valami fura a tekintetében!</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F15%2Fszeretne_ott_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F15%2Fszeretne_ott_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F15%2Fszeretne_ott_lenni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szeretne ott lenni"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/15/szeretne_ott_lenni#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12336637" border="0" /></a><br /></p>
jövő
ünnep
március_15.
gimnázium
paranormál
London
Anglia
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/12/ludmilla_ulickaja_vidam_temetes_elif_afak_az_isztambuli_fattyu_rubin_eszter_bagel
Elegyedünk – Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés; Elif Şafak: Az isztambuli fattyú; Rubin Eszter: Bagel
2017-03-12T09:07:39+01:00
2017-03-12T09:07:39+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<div>
<div>
<div>
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára</strong></em> <em><strong></strong></em><strong>(#8)</strong></p>
</div>
<div></div>
<div>Három könyvről egyben, ezúttal, mert <span style="text-decoration: line-through;">pont egymás után olvastam őket</span> összekapcsolom őket azon az alapon, hogy végső soron mindegyikben a migrációhoz való viszonyulás alapvetően eltérő lehetőségei jelennek meg.<br /><br /></div>
<p><em><strong>Új világ, új népek, elegyedés</strong></em></p>
<p>Ljudmila Ulickaja <a href="http://www.ulickaja.hu/ulickaja-vidam-temetes.html" target="_blank"><em>Vidám temetésében</em></a> egy a kezdet és a vég – közhelyes és semmitmondó lehet részemről ez a megállapítás, de a könyvben valódi jelentést kap, a szereplők és a migráció vonatkozásában egyaránt.</p>
<p>A haldokló orosz-zsidó származású festőművész, Alik az emigráns társaság középpontja még akkor is, amikor már a kisujját sem tudja mozdítani a többiekért. Az őt körülvevő emberekben kitörölhetetlen nyomot hagy, velük marad, végzetes betegség ide vagy oda.</p>
<p>Elmúlik közben a Szovjetunió. A helyette leendő posztszovjet térség különféle szegleteiből összegyűlt baráti-ismerősi kör a New York etnikai mozaikját megjelenítő csatlakozókkal, ruszofil olasz hölggyel, guaraní indián utcazenészekkel és másokkal kiegészülve nézi a tévében utolsó rúgásait az 1991. augusztusi puccskísérlet alatt.</p>
<p>Az Alik körül a New York-i nyár hőségében formálódó közösség maga az olvasztótégely működés közben, <em>e pluribus unum</em>, meg minden. Új nép születik – elegyedés, nem csupán asszimilálódás révén. Az Alikot a kereszténységbe áttéríteni hívott pap vízióként beszél erről a könyvben, és ez jelenik meg aztán a tettek mezején, amikor Alik egykori szeretője, Valentyina "közelebbről" is megismerkedik a guaraní indiánok egyikével.</p>
<p>Bár a könyv cselekménye nem pont ott játszódik, de idekívánkozhat megemlíteni, hogy New York Queens városrészében friss adatok szerint világrekordnak megfelelő szintet ér el a nyelvi-etnikai diverzitás koncentrációja: <a href="http://www.sciencealert.com/turns-out-queens-has-more-languages-than-anywhere-in-the-world" target="_blank">nyolcszáznál is több nyelvet beszélnek</a> az ott élő emberek. Itt lassan azt érdemes kutatni, ha valahonnét még nem jelent meg diaszpóracsoport – mégis hogyan lehet ez? Közben persze ott van az angol mint (törten hadoválva is) <em>lingua franca</em>, ott vannak a vegyes házasságok, no meg a pragmatikus amerikai élet a maga formális és informális intézményeivel...</p>
<p><em><strong>Az identitás horgony, az asszimilálódás és a felejtés bűn lehet<br /></strong></em></p>
<p>Igen ám, de nem minden identitás adja ennyire kézenfekvően a lehetőséget a nagy és örömteli egyesülésre a sokszínű szomszédsággal, illetve az emberiséggel mint közösséggel. A nagy elegyedés közepette sem sikerülhet mindenkinek mindent eldobnia vagy elengednie. Az identitás egy generáció múltán is visszahúzhat, felfedezésért kiálthat, megerősítést követelhet.</p>
<p>Elif Şafak könyvében, <a href="http://www.europakiado.hu/konyv/701785/az-isztambuli-fattyu" target="_blank"><em>Az isztambuli fattyúban</em></a> legelőször is az örmény-amerikai lány, Armanoush szembesül ezzel, majd az az isztambuli török család, akiknek az életébe belecsöppen.</p>
<p>Máig ható (pontosabban továbbra is, a jövőben is garantáltan ható) következményeire tekintettel nem lehet figyelmen kívül hagyni az örménység múltját, az örmény identitás kötőjeles formában (amerikai-örményként) sem lesz konvertibilis. Ellenben szorosan összekapcsolódik mások identitásával és történelmével, és amikor a török szereplők lazán leválasztanák magukat erről a kapcsolódásról, számukra is gyorsan kiderül, hogy ez nem megy.</p>
<p><em><strong>Várunk egy helyben, és meghallgatunk mindenkit, aki arra jár<br /></strong></em></p>
<p>Rubin Eszter <a href="http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/konyvek/bagel/139450402" target="_blank"><em>Bagelében</em></a> ismerős ízek találhatók, csak éppen a hagyományos kontent mellett a globalizáció szállította töltelékkel–fűszerezéssel. Kerülhet így a <em>bejglbe </em>akár<em> </em>avokádó vagy kimcsi is – így létezünk ma (na jó, a kimcsi túlzás részemről).</p>
<p>A könyvbéli Kohav Virág boltjába betér mindenféle, a pesti életből ismerős szereplő – a szövegben mindegyikük érezhetően személyes meghallgatásuk alapján, saját elbeszélésükön keresztül kap portrét (de nem szolgaian; információim alapján mondhatom, hogy a fikció engedte, akár jelentős változtatásokkal). Van itt például önmagát a Caminón, skót szeretőben, majd mindezek után – természetesen, ősi népszokás szerint – Indiában megtalálni remélő lány, a telken, már nyugdíjasként a farakás szépségeiben elmerülő, egykor Firenzében vendégeskedett egyetemi tanár – és persze nem-idevalósi betérő is akad.</p>
<p>Találhatók továbbá a könyvben a nemzetközi politikai folyamatokat, így a határokon áthaladó migrációt is <em>életszerűen alulnézetből</em> (félelemmel, apokaliptikus forgatókönyveket meghatározó referenciapontként dobálva) tárgyaló laikus beszélgetések. Ha ezek nyomán valaki megrettenne, hogy "jön az iszlám", azért bármikor lehet az ijedtségre a családba beházasodott, indiai módra elkészített paradicsomlevest kanalazni, vagy akár jó orosz borscsot – szerencsére jönnek a globalizációval ezeknek az ételeknek a hozzávalói is.</p>
<p>Így lesz a (lehető leginkább) helyben maradó irodalom is migrációs vonatkozásokkal bíró irodalom.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/ulickajasafakrubin.jpg" alt="ulickajasafakrubin.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F12%2Fludmilla_ulickaja_vidam_temetes_elif_afak_az_isztambuli_fattyu_rubin_eszter_bagel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F12%2Fludmilla_ulickaja_vidam_temetes_elif_afak_az_isztambuli_fattyu_rubin_eszter_bagel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F12%2Fludmilla_ulickaja_vidam_temetes_elif_afak_az_isztambuli_fattyu_rubin_eszter_bagel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elegyedünk – Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés; Elif Şafak: Az isztambuli fattyú; Rubin Eszter: Bagel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/12/ludmilla_ulickaja_vidam_temetes_elif_afak_az_isztambuli_fattyu_rubin_eszter_bagel#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12326803" border="0" /></a><br /></p>
ételek
visszatérés
New_York
Oroszország
Törökország
Szovjetunió
elegyedés
asszimilálódás
helyben_maradás
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/ulickajasafakrubin.jpg
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/05/odaat_lesznek_i_resz
Odaát lesznek (részlet: a novella első része)
2017-03-05T16:20:15+01:00
2017-03-05T16:20:15+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Miután Jacques elhajtott az eladatlan készletekkel, Sekou gondosan lelakatolta a szendvicsezőbódét. A környező utcákban naphosszat turistaprédára leső ghánaiak is hazamentek addigra.</p>
<p>Mikor rögzítette a ráccsal védett pultot elfedő redőnyt, újra összeállt a napközben hézagos kép a bódé oldalán <em>baguette</em>-et és harisnyás lábat egyaránt frivol módon bemutató <em>madmoiselle</em>-lel. Annak idején megütközött rajta, és fura volt ilyen helyen munkába szegődnie – mostanra észre sem igen vette.</p>
<p>Drissával, tizennégy éves fiával biciklire ültek, és elindultak hazafelé. Kezdett kitavaszodni, így nem kellett a nyeregben dideregni.</p>
<p>Összeszokottan tekertek, már számtalanszor megtették ezt az utat együtt. A mai nap azonban nem olyan volt, mint a többi, és ezt ők akkor még nem sejthették.</p>
<p> </p>
<p>Sekou szerette, amikor a fia kijött hozzá az iskola után. Jókat beszélgettek, és a gyerek legalább addig sem valami züllött társasággal lógott. A suliban ment a bandázás rendesen. Az egykori gyarmatbirodalom minden szegletéből jártak oda kölykök. Volt is hová beilleszkedni, meg nem is. Jó is, ha sikerül, meg nem is.</p>
<p>Az iskola nagy előnye volt, hogy Drissa egészen jól megtanult angolul. A Monmartre környékén ez mindig hasznosnak bizonyult. A franciául nem beszélő turisták értékelték, ha valaki készségesen válaszolt nekik általuk érthető nyelven is. Máskor csak járták a fura táncukat, hogy oda is jönnének a pulthoz, meg nem is, a torkukat köszörülték, a nyakukat nyújtogatták, szemlesütve, morgásszerű hangokkal kommunikáltak. Sekou megtett minden tőle telhetőt, de nem volt olyan hatékony a vásárcsinálásban, mint a fia. Ha Drissa megkérdezte a nézelődőket, „Hello, how are you doing?” stb., az esetek nagy részében ezzel sikert ért el, és a szerencsétlenkedésnek vége szakadt. Széles mosoly vette át a szemérmes pillantások helyét, üzlet köttetett.</p>
<p>Az angol használatához Sekou-nak és Drissának nem kellett a francia–angol történelmi rivalizálás ügyében – például Crécy, Poitiers vagy az azincourt-i csata emlékével – elszámolniuk. Az ő felmenőik még a Mali Birodalomban éltek, amikor ezekre az ütközetekre sor került. Még csak nem is gondoltak ezekre az ütközetekre soha. Sekou-nak a biciklin ülve többnyire a szülőfaluja járt az eszében, vályogkunyhókkal és a sivatag homokjával körös-körül. Milyen jó lett volna ott száguldozni egy ilyen bringával annak idején!</p>
<p> </p>
<p>Átkeltek a tizedik és a harmadik kerületen. A Bastille-nál Sekou érezte, hogy belemelegedtek már. Mire kiértek a Szajnához, nagyon élvezte a hajtást. Szólt Drissának, hogy álljanak meg egy percre, mert ki kell fújnia az orrát. A körgyűrűn kívüli otthonukhoz még legalább fél órát kellett tekerniük. Felszabadító élménynek ígérkezett ezt a távot tiszta légutakkal megtenni, mentesülve az emberi test működésével járó kellemetlenségektől, amilyen az orr eltömődése is.</p>
<p>A Bercy stadionnál nagy volt a tömeg. Sekou kíváncsian szemlélte a forgatagot, miközben elővett egy zsebkendőt a hátáról a hasa elé húzott hátizsákból.</p>
<p>– Mivel vár minket <em>maman</em>? – kérdezte szórakozottan.</p>
<p>– Földimogyoró-leves lesz, fufuval! – vágta rá széles vigyorral Drissa.</p>
<p>Szereti az anyja főztjét, jó gyerek ez. A földimogyoró-leves is jó! Mariam pedig jó feleség. Sekou elmosolyodott. Csak ennyi kell, és királyok lehetünk a magunk különös világában.</p>
<p>– Csak úgy virulsz, mi? – kérdezte Drissától.</p>
<p>– Siessünk, hogy lássuk a meccset! – noszogatta a fia. Egyik lábát teljes készenlétben a pedálon hagyta, ment volna már nagyon.</p>
<p>– Milyen meccset? – tartotta fel Sekou, hogy tréfából bosszantsa egy kicsit.</p>
<p>Drissa teátrálisan a homlokához kapott a kezével, hogy kifejezze, mennyire abszurdnak találja a kérdést.</p>
<p>Sekou elnevette magát a pimaszság láttán. Kérdőn vonta fel a szemöldökét.</p>
<p>– De hát itt van az orrod előtt, apuuuuu! – Drissa hevesen mutogatott a stadion irányában.</p>
<p>– Hát mi van ott? – kérdezte Sekou, és egy pillanatig tényleg nem kapcsolt. Tulajdonképpen a homlokhoz kapni mégiscsak indokolt, látta be aztán, mikor az egyszerűség kedvéért analitikus üzemmódra váltott, és kikalkulálta a legvalószínűbb választ. Hiszen a gyerek kedvence, a francia apától és szenegáli édesanyától származó Henry Guardiola készült megvívni a párizsi Super 8-as torna döntőjét Nikola Vujičić ellen…</p>
<p>Sekou pontosan tudta, hogy ma lesz a meccs, de hogy éppen itt, a Bercyben, az neki csak most állt össze.</p>
<p>Nem volt oda a teniszért annyira, mint Drissa, pontosabban nem tanúsított annyi érdeklődést ezzel a tevékenységgel kapcsolatban, de még őt is érdekelte, hogy mi lesz a mérkőzés eredménye.</p>
<p> </p>
<p>Miután beütötték magukat, Henry Guardiola még egyszer utoljára kritikusan megvizsgálta a teniszütő markolatára tekert gripet, hogy megfelelően rögzítette-e. Ellenőrizte a húrok feszességét, szabályos négyzetrácsba igazgatta őket. Megbizonyosodott róla, hogy a rezgéscsillapító a helyén van, ott, ahol ülnie kell. Végigment a teljes ellenőrzőlistán, mint egy utasszállító repülőgép személyzete a felszállás előtt.</p>
<p>Közben visszasétált a kispadhoz, és a mellette felállított hűtőládából elővette a kulacsát. Ivott egy kortyot a speciális keverékből, amelyet meccsek alatt fogyasztott, hogy optimális kondícióban maradjon.</p>
<p>A szeme sarkából vetett egy pillantást az ellenfelére, aki már szerválni készült. Vujičić nyerte a pénzfeldobást, és élt a lehetőséggel, hogy ő kezdje az adogatást.</p>
<p>Mint szinte minden teniszező, Henry is babonás volt egy kicsit. Nem örült, hogy az ellenfeléé az első ütés joga. Jól jött volna egy kis feszültségoldó… Bezzeg a régi szép időkben! Suzanne Lenglen, a francia bajnoknő ilyen helyzetben csak kortyintott egy kis brandyt az ijedtségre, úgy ment ki a pályára, aggodalmaktól mentesen – legalábbis azt beszélik.</p>
<p>Vett egy mély levegőt, megpróbálta kitisztítani a fejét. A rutin sokat segített. Mire elfoglalta a pozícióját, mintha másik ember lett volna.</p>
<p>Figyelte Vujičić mozdulatait.</p>
<p>Lesz olyan, amikor már a labda feldobásából is meg fogja tudni mondani, merre várható a szerva, és időt nyer, hogy az adogatás megütésétől rendelkezésre álló körülbelül 0,4 másodperc alatt megfelelően reagáljon. Most még teljes mértékben a reflexeire kellett hagyatkoznia. Vujičić figyelt rá, hogy a szándékait megfelelően palástolja.</p>
<p>Egy tizedmásodperc elteltével érzékelhető volt, hogy az adogatás kanyarodik kifelé, a pálya tenyeres oldala felé. Henry lábujjhegyen landolt, alapállásban, készen az elrugaszkodásra. Az agya továbbította a jelet, hogy melyik irányba mozduljon el. Anélkül, hogy ez tudatosult volna benne, az ütő markolatának a fogásán is módosított, hogy a labdát ideálisan találja el.</p>
<p>Ám először is oda kellett érnie. A labda kifliszerű röppályán tartott a pálya széle felé. Szökkennie kellett érte, de ügyelve, hogy a dinamikus egyensúly megőrzése mellett adja le az ütését, robbanásszerűen irányítva bele minden energiát.</p>
<p>Száz százalékot kellett nyújtania az első pillanattól fogva. Meg is akarta mutatni, hogy készen áll erre. A legelső fogadóütés így önmagában is bravúrosra sikerült. Kevesen érték volna el, és még kevesebben tudták volna Vujičić fonák oldala felé irányítani úgy, hogy gyakorlatilag támadó ütés legyen belőle.</p>
<p>Vujičić azonban hihetetlenül gyorsan és ruganyosan mozgott. Éppen csak a labda alá tudta tolni az ütőjét, de rajta volt. Egy kézzel kellett védekeznie – máskülönben két kézzel ütötte a fonákot –, mégis vissza tudta tornászni Henry ütését úgy, hogy az a háló középső, alacsonyabb része felett egyetlen centiméterrel suhant el, és maradt is lent, mélyen. Henrynak igyekeznie kellett, hogy legalább a nyomást fenn tudja tartani az ellenfelén, és ehhez a megfelelő pozícióból üthesse meg a labdát.</p>
<p>A lábmunkája tökéletes volt. Gyönyörű egykezes fonákját vetette be. Ez már önmagában is örömmel töltötte el. A játék szeretete mutatkozott meg abban, ahogyan a labdát kezelte – ezt szerette benne a közönség is olyan nagyon, és ő pontosan tisztában volt ezzel.</p>
<p>A legvalószínűbb ütésnek Vujičić fonákjára kellett volna visszamennie, Henry azonban módosított az ütőtartáson, kevesebb pörgetéssel ütötte meg a labdát, és hosszan kitolta maga előtt az ütő fejét. Mesterien, milliméterekkel a hálónak a pálya széléhez közelebbi, magasabb része felett szúrta át a labdát, végig a vonal mentén, és indult be a hálóhoz, Vujičić tenyerese ellen.</p>
<p>A támadó ütést a háló felé mozgásból adta le. Így néhány lépéssel beljebbről rohamozott, mint mások tették volna, és gyorsan pozícióba került, hogy páratlanul gyors reflexeit kihasználva lezárhassa az elképzelhető szögeket Vujičić elütési kísérlete előtt.</p>
<p>Ellenfele gyakorlatilag spárgából, a tenyeres sarok felé csúszva kényszerült próbálkozni ellene.</p>
<p>A közönséget máris lenyűgözték – ennek hangos „Óóóó!” kiáltások adták a jelét...</p>
<p>De már érkezett is az elütés, mint a menetrend szerinti gyorsvonat, keresztben. Henrynak előrefelé rugaszkodva kellett belerobbannia a labdába. Arra nem volt lehetősége, hogy ejtse a röptét, mert Vujičić ütése pörgött lefelé. Nem tudta volna olyan jól kivenni a labdából az erőt, hogy a másik ne sprintelhesse le. Tovább kellett tehát építenie a pontot, és ehhez be kellett érnie azzal, hogy az alapvonalhoz tolja ki a labdát. Lehetőleg úgy, hogy Vujičić ezúttal még nehezebben érjen oda, ő pedig végre megkapja a lehetőséget a labdamenet befejezésére.</p>
<p>A találkozás a labdával jól sikerült, de így is egy kicsivel több ívet kapott a röpte, mint amit Henry szívesen látott volna. Vujičić majdnem hasra esett, miközben körbepördült a tengelye körül, hogy visszaérjen a fonák oldalára. Egy pillanatra talán le is ért a keze a földre, miközben lendületet vett, de ment, mint a rakéta, és valahogyan felkaparta a labdát az égbe.</p>
<p>Henry hátrált négy-öt lépést, oda, ahová a lecsapást várta. A szemével gondosan követte a labda röppályáját. Koncentrálnia kellett, mert a labda a stadiont bevilágító óriáslámpák előtt suhant el. Így is a kezében érezte már a pontot.</p>
<p>Akkor hallatszott az első robbanás.</p>
<p> </p>
<p>Sekou-nak megcsörrent a telefonja. Előrekiáltott Drissának, hogy lassítson egy kicsit. A bal füléhez vette a mobilt, hogy a jobb kezével stabilan tartsa a kormányt, és fékezhessen, ha kell. A bicikli hibája volt, hogy nem lehetett egészen elengedni, és a nyeregben hátradőlve hajtani – Sekou egyensúlyérzéke máskülönben tökéletes volt, és minimális eltérés nélkül tartotta volna az irányt.</p>
<p>Mariam volt az, a felesége.</p>
<p>– Merre jártok? – érdeklődött.</p>
<p>– Már úton! Hamarosan jelentkezünk… Csóóók! – köszönt is el gyorsan Sekou. Megvárta, míg Mariam is belemondja a telefonba, hogy „Csók”, csak azután készült elemelni a fülétől a készüléket.</p>
<p>Akkor következett be az első robbanás.</p>
<p>A stadion egyik beléptetőkapujánál történt. Egy szempillantás alatt mindenkit leterített a közelben. Sekou még a lökéshullámot is látni vélte, mielőtt kiborította őket a nyeregből. Villámgyorsan növekvő kiterjedésű gömbkupolaként nyílt ki, mint valami virág egy gyorsított felvételen. Még jó, hogy az autók részben felfogták a detonáció erejét.</p>
<p>Emberek sikoltoztak, kitört a pánik. Akik talpon voltak, sarkon fordultak, próbáltak elszaladni messzire. Mások éppen arrafelé igyekeztek – egyenruhában, rendőrök és biztonságiak.</p>
<p>Sekou-ban lassan tudatosult, hogy valahogyan ki kellene másznia a bicikli alól, mert fél lábbal beszorult alá. A szemével Drissát kereste maga előtt. Szerencsére megvolt. Ő is próbált kikászálódni a bringája alól. Fájdalmasan nyöszörgött, beverhette valamijét.</p>
<p>Sekou odaszaladt hozzá, és segített neki.</p>
<p>– Egyben vagy? – Kiabált, pedig ott álltak közvetlenül egymással szemben.</p>
<p>Drissa ijedten bólogatott, de közben a jobb térdére mutatott. Azt a jelek szerint jól beverte. A nadrágja szövete kiszakadt, és látszott, hogy vérzik a sebe. A körülményekhez képest mégis jól voltak.</p>
<p>– Drissa, figyelj rám, mennünk kell innen gyorsan, biztonságos helyre, érted? El kell mennünk a stadion közeléből.</p>
<p>– Persze, apu, mehetünk – válaszolta megszeppenten a gyerek.</p>
<p>Sekou-ban tudatosult, hogy még mindig a kezében tartja a telefont. El akarta tenni, de az ujja hegyével valami furcsát tapintott rajta. Biztosan az esés közben sérült meg, gondolta. Az új telefon. Talán tönkre is ment.</p>
<p>Akkor azonban észrevette, hogy a készülék hátlapján kis méretű, golyó ütötte nyomhoz hasonló lyukat hagyott valami. Azonnal megértette, hogy a robbanásból származó repesz érte ott. Valami, amit a detonáció ereje lőtt ki az irányukban.</p>
<p>Zavarában a füléhez emelte a telefont párszor, és újra meg újra ránézett a hátlapjára. Hitetlenkedve bámulta. A jelek szerint ezen múlott az élete. Hogy még mindig itt volt. Hogy hallotta a szirénazajt, és néhány sérült túlélő kiáltozását.</p>
<p>– Apu, jól vagy? – kérdezte Drissa.</p>
<p>– Persze… – Csak ennyit bírt mondani.</p>
<p>– Uram, jól van? Jól érzi magát? – egy turistának tűnő járókelő kérdezgette így. A kezében táblagépet tartott, rögzítette a történéseket.</p>
<p>Sekou-nak eszébe sem jutott, hogy ez a dolog akár róla is szólhat. Mellékszereplőnek érezte magát ebben a nagy felfordulásban. A túloldalon súlyos sérültek hevertek, talán halottak is, ott zajlottak az igazi események.</p>
<p>Gyorsan rávágta, hogy „Persze”, és azt gondolta, az ismeretlen biztosan talál majd mást, ami érdekes lehet.</p>
<p>De az továbbra is felé tartotta a táblagépet. – Jól láttam, hogy a telefonja mentette meg az életét, uram? – kérdezett rá határozottan.</p>
<p>– Azt hiszem, igen – felelte Sekou. A szeme sarkából látta, vagy inkább érzékelte a fia képén a döbbenetet.</p>
<p>Eltette a telefont, és most már sietősen lerázta magukról az ismeretlen férfit.</p>
<p>– Nézze, nekünk mennünk kell… elnézést, uram – mondta, és felállította a biciklijét. – Drissa, gyerünk, megyünk haza! – szólt határozottan, és elindultak. Az ismeretlen nem állt az útjukba.</p>
<p>Más bámészkodókat is kerülgetniük kellett, így lassan haladtak. Az élet kezdett teljesen leállni. Az autók lépésben mentek mellettük az úton. A vezetők forgatták a fejüket, hogy lássanak valamit. Olyan is volt közöttük, aki ment volna már inkább, és dudálgatott az előtte haladóknak. Sekou ösztönösen érezte, hogy nekik van igazuk, menni kell innen minél előbb.</p>
<p>Vagy ötszáz méterre jártak a stadiontól, amikor újabb robbanás hangját hallották. Tompábban, mint az előzőt. Az épületen belülről jöhetett.</p>
<p> </p>
<p>Henry Guardiola döbbenten nézett a tompa puffanás irányába. Valahonnét az épületen kívülről jöhetett. Profi teniszezőként sokat edzett, de követte a híreket. Tudatában volt a világban zajló eseményeknek. Nem volt szüksége biztonságpolitikai szakértőre, hogy megtippelje, öngyilkos merénylet történhetett, és hogy szélsőséges iszlamisták állhatnak a hátterében. A támadó valószínűleg fennakadhatott a biztonságiakon, ezért odakinn következett be a robbanás.</p>
<p>Vujičić labdája lepattant. Henry már nem figyelt rá. Lepattant még egyszer, aztán még egyszer, és végül megállapodott egy hirdetőtábla tövében. Labdaszedő nem szaladt érte. A mérkőzésbíró sem foglalkozott vele, sőt félig már le is mászott a bírói székből. A labdamenetet nem nyerte meg, és nem veszítette el senki, mégis vége szakadt.</p>
<p>Reménytelenül más irányt vettek az események.</p>
<p>A nézőtér előtt készenlétben álló biztonságiak a pályára sereglettek, és négyes különítményekre oszlottak, úgy fogták közre a két játékost. Védelmet biztosítottak nekik, miközben kollégáik a nézőteret tartották szemmel, ahol megkezdődött a szervezett kiürítés. Gyorsan reagáltak – figyelte elismerően Henry.</p>
<p>Két éve, egy hamburgi teniszversenyen az ottani biztonságiak nem voltak a helyzet magaslatán. Bambán nézték, amikor egy néző berohant a pályára, és egy petárdát robbantott fel Henry közvetlen közelében. Csak akkor esett le nekik, hogy közbe kellene lépniük talán. A késedelmüket túlkompenzálták, és végül olyan brutálisan teperték le a rendzavarót, azt a szánalmas bolondot, hogy több csontja is eltörött…</p>
<p>A versenyigazgató szavaira ocsúdott fel. Megszületett a döntés: a játékot aznap biztosan nem fogják tudni folytatni. Henry magában megállapította, akkor bizony lehet, hogy ezt a mérkőzést már soha nem is fogják lejátszani. Kegyeleti okokból, ami persze érthető. Csalódottnak érezte magát. Kirobbanó formában volt, meg akart küzdeni a bajnokságért, itt és most.</p>
<p>Jelezte a biztonságiak felé, hogy visszamegy a kispadhoz összeszedni a holmiját. Be akart állni az öltözőben a zuhany alá, hogy rendezhesse a gondolatait. Fel kellett készülnie minden eshetőségre. Azért meglehet, végül is nincs teljesen kizárva, hogy egy-két nappal később mégis folytatják majd a találkozót. Talán már holnap. Attól függ, mennyire súlyos, ami odakinn történt.</p>
<p>Elrakta az ütőit. Nem vacakolt a pakolással, csak betömködte utánuk a törülközőit is a hatalmas sporttáskába, behúzta a cipzárat, a vállára vette a táska szíját, és elindult kifelé. Mögötte Vujičić ugyanígy tett.</p>
<p>A biztonsági ember, aki a kispad másik oldalán, közte és a nézőtér között vette fel a pozícióját, a többieket megelőzve indult el. Meg kellett kerülnie a kispad mellett álló hűtőládát, így érhetett időben Henry bal szárnyára, hogy fedezni tudja őt az öltöző felé haladtában.</p>
<p>Hogy a második merénylő direkt erre a pillanatra várt-e, nem tudni. Talán mindegy volt neki, hogy kivel végez, vagy kinek árt éppen. Miután a társa nyilvánvalóan kurdarcot vallott, és nem jutott be az épületbe, először minden bizonnyal eltöprengett, hogy mitévő legyen. Szinkronban már nem robbanthattak.</p>
<p>Mellénye körülbelül húsz kilós súllyal nehezedett a vállára. Tudatosította benne a felelőssége terhét, miközben valami fura biztonságérzetet is adott neki. Körülveszi, védelmezi őt, úgy érezte – noha mindvégig tisztában volt vele, hogy a rendeltetése ezzel ellentétes.</p>
<p>Az érzései vezették. Elhatározásra jutott, és végrehajtotta a küldetését, éppen ebben a pillanatban.</p>
<p>– Allahu akbar! – kiáltotta, ahogyan a torkán kifért, és működésbe hozta a mellkasa körül rögzített szerkezetet. A feje alapján azonosították később, algériai bevándorló család Párizsban született fiaként – a körkörösen ható robbanás erejétől a feje úgy vált el a törzsétől, mintha csak egy pezsgősüveg durrant volna el, messzire repítve dugóját.</p>
<p>Felkészítői a körben egyenletesen elosztott robbanótöltetek fölé szögeket helyeztek, egész réteget. Ezek szanaszét lövelltek a detonáció erejével, és kárt tettek anyagban és emberi szövetben, ami csak az útjukba került.</p>
<p>A biztonsági ember által egyetlen másodpercre fedezetlenül hagyott Henryt is ilyen srapnelek érték. Az egyik a nyakán. A másik a mellkasába fúródott hátulról. A légnyomás kiütötte. Elsötétült előtte a világ, a neheze pedig csak ezután várt rá. Ahogyan másokra is, a kevésbé szerencsés túlélők közül.</p>
<p><strong>------ A történet folytatódik... ------</strong></p>
<p><strong><span style="color: #000080;">A történet folytatása a Bolygók világa c. novelláskötetben olvasható, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><span style="color: #000000;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F05%2Fodaat_lesznek_i_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F05%2Fodaat_lesznek_i_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F03%2F05%2Fodaat_lesznek_i_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Odaát lesznek (részlet: a novella első része)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/03/05/odaat_lesznek_i_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12310849" border="0" /></a><br /></p>
terror
tenisz
biciklizés
Párizs
Mali
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/26/tricky_nature
Tricky nature
2017-02-26T09:56:15+01:00
2017-02-26T09:56:15+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>A váratlan konferenciameghívás események egész sorozatát indította el párhuzamosan két helyszínen.</p>
<p>Donáth tanár urat az Egyesült Államokba invitálták egy műhelyszerű szakmai találkozóra. A vendégkutató kolléga, Sarah keze volt a dologban, az ő ajánlásával került a workshop szervezőinek a látókörébe. A populizmus nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatása volt a téma, és a házigazdák indokoltnak látták, hogy Magyarországról is keressenek valaki használhatót a projekthez. Így keveredett Donáth tanár úr a floridai Gainesville-be.</p>
<p>Amikor a kedd délutáni órája következett odahaza, azon az egyetemen, ahol csak mellékesen, óraadóként tanított, ő éppen a FRKN' Donutsnál vásárolt reggelit egy kontinenssel arrébb, kávét meg fánkot.</p>
<p>A csevegősen operáló pultos, jól megtermett fekete férfi, megkérdezte tőle, melyik országból való. Donáth tanár úr kurta válasza kiváltotta a szokásos, zavarba ejtő ugratást, hogy „Well then, you must be a hungry Hungarian!”</p>
<p>Az eladó be is mutatkozott gyorsan, „I’m Barry”, mondta, és felajánlotta, hogy ha Donáth tanár úr máskor is betérne hozzájuk, csak keresse őt bátran, egy hungry Hungariannek bármikor szívesen ad húsz százalék kedvezményt a fánkos-kávés alapkombó árából.</p>
<p>Donáth tanár úr fejben egyelőre nem tudott egészen lépést tartani az amerikai angollal. Mivel időigényesen erőlködött, hogy értelmes válasszal rukkoljon elő, a zavaráról mit sem sejtő Barry még szélesebb vigyort öltött, és a kitűzőjére bökve elismételte, hogy „I’m Barry, o’right, sir, just remember!” Ettől Donáth tanár úr még inkább zavarba jött, és a maga számára is teljesen váratlanul bemutatkozott. „My name is Ferenc Donáth”, szaladt ki a száján, Hunglish akcentussal, mire a másik szeme elkerekedett, és akkora hahotázó nevetést eresztett meg, hogy beleremegtek a falak.</p>
<p>Gyorsan odahívta maga köré a többieket, hogy ezt hallaniuk kell. „Listen, guys, our guest here is a hungry Hungarian… – Máris mosolygott rá mindenki. – …and this is nuts, and you won’t believe me, but hey, no shit, listen, his name is… DONUT!”</p>
<p>A többiek jót mulattak ezen, de igazából kedvesen, cseppet sem udvariatlanul. Éreztették, hogy ezt alapvetően szívélyes üdvözlésnek szánják, a nevét pedig afféle kiváltságként kezelik. A végén a húszszázalékos kedvezmény helyett már ingyenfánkot ajánlottak reggelire a tanár úrnak.</p>
<p> </p>
<p>Seszták kolléga helyettesítette volna aznap, szívességből, ha minden a tervek szerint alakul. A cserejátékos azonban beteg lett, és mentő ötletként az egyik doktoranduszát kérdezte meg, be tudna-e ugrani előadni Ukrajnáról az Európai Unió szomszédságával foglalkozó kurzus részeként. Amaz nem vállalta, de tudott valakit, akinek tapasztalata is van onnan, ráadásul remek szakmai háttérrel bír, londoni diplomával (pontosabban már csak formaságok vannak hátra, szóval „gyakorlatilag” londoni diplomával). És éppen itthon van.</p>
<p>Így került a képbe Imi.</p>
<p>A doktorandusz, akivel érintkezett az ügyben, elmondta neki, hol tudja felvenni a felszerelést, és hogy melyik terembe kell majd mennie. Ellátogatott hát a megadott instrukciók szerint a technikai irodába. Ott a szendvicsébe felejtkezett, vele egykorú informatikusformát talált – kapucnis pulóverben ült az asztalánál. A tarkója mögött a kapucnija fel-le rázkódott, miközben harapdálta a két oldalról fogott kiflit. Közben meredten nézte maga előtt a képernyőt – Iminek volt ideje megfigyelni mindezt, mielőtt a másik érzékelte volna a jelenlétét.</p>
<p>Imi köszönt, és jelezte, hogy melyik terembe tart. A technikus különösebb gondolkodás nélkül a kezébe nyomott egy „Mikrofon” feliratú cipzáras táskát és két nehéz kábelköteget, VGA-t, meg hosszabbítót tápkábel bekötéséhez, ha kellene.</p>
<p>Hirtelen annyi felszerelés volt nála, hogy kezdett egy szerelőre hasonlítani. A biztonság kedvéért mégis inkább elfogadta és magával vitte, amit kapott, bár úgy gondolta, a terembe beépített számítógép is megteszi majd. Direkt kért hálózati kódot a belépéshez a doktorandusz havertól, a prezentációját pedig felpakolta egy pen drive-ra.</p>
<p>Lement az alagsorba, az előadóterembe, és ott tapasztalta, hogy beépített számítógép márpedig nincsen. Még jó, hogy elhozott a technikáról mindent, illetve jó, hogy a technikusok észben tartották, mire lesz szüksége. Közben ötven-valahány kíváncsi szempár tapadt rá, nyilván csodálkoztak, milyen fiatal előadó jön be. Imi mindig is laza srác volt, de egy csöppet azért feszélyezte a helyzet.</p>
<p>Közben felismerte, hogy akad egy kis probléma. Az ő laptopján nem volt VGA-bemenet, hiába, újabb széria, nem mindegyikre csinálnak már. „Nincs valakinél egy HDMI/VGA átalakító véletlenül?”, kérdezte ezért a diákoktól, és meglepetten tapasztalta, hogy a terem akusztikája milyen szörnyű, szinte teljesen elnyeli a hangját. Felszerelte hát magát a hordozható mikrofonnal, és úgy kérdezte meg újra, ki tudja-e segíteni valaki.</p>
<p>Elsőre csak az övéhez hasonlóan tanácstalan tekinteteket kapott, de aztán valaki jelentkezett, és elmondta, hogy a tanszéki irodában tartanak órára behozható laptopokat, azokon VGA-port is van. Imi megkérte az illetőt, hogy vigyázzon a kábelekre, a mikrofonra, no meg az ő számítógépére is, ő pedig elszalad a tanszéki irodába… de hol is van az? Az ötödiken, 525-ös szoba, kapta a választ.</p>
<p>A lift csigalassan jött és ment, de tíz perccel később visszaért a kölcsönzött laptoppal a hóna alatt, miután meggyőzte az eleinte kételkedő titkárnőt, hogy tényleg előadóként vinné el a felszerelést. Végül is tudta, melyik kurzusra megy, és hogy pontosan melyik terembe. Mindezen túl Seszták tanár úr volt a végső referenciája. Ez nyerte meg neki a meccset, bár igazából soha nem találkoztak azzal a Sesztákkal. A személyijét így is ott kellett hagynia biztosítéknak.</p>
<p>A teremben nekiállt összekötni a felszerelést. A hosszabbítóra szükség volt – a konnektort jó tíz méterrel a pódium mögött találta, a falba építve. Felette a VGA-kapcsolódoboz, három csatlakozási ponttal. Utóbbiak lefelé néztek, úgyhogy térdre ereszkedve, a diákoknak háttal, kitekeredett testhelyzetből volt kénytelen rögzíteni a VGA-csatlakozót, amihez a csavarokat is be kellett tekernie. (Mint utóbb szembesült vele, az első sorban ülő lányok egyike lefényképezte közben, mondván, „milyen jó már a segge”, és persze egyből felnyomta az Instára is, mert miért ne.)</p>
<p>A távirányítóval ezután megpróbálta beindítani a projektort, de az nem reagált. Az előbb is segítőkész diák felpattant, és szólt, hogy felszalad a galériába, mert csak onnét, egy székre állva lehet bekapcsolni az eszközt. Miután ezzel is megvoltak, Imi megpróbálta kijátszani a prezentáció képét a vetítővászonra, a projektor azonban nem kapott semmilyen jelet. Szétszerelte hát a fali VGA-bekötést, hogy kipróbálja a többi csatlakozási pontot. (Végül a harmadik működött csak, úgyhogy addigra egész széria készült róla az Instagramra.)</p>
<p>Már-már bele tudott kezdeni a prezentációba, huszonkét perc csúszással. Ekkor azonban a tanszéki laptop hagyta cserben, és elkezdett vadul villódzani, mint a stroboszkóp – a jelek szerint nem osztozkodott szívesen a projektorral. Csak epilepsziás roham kockáztatásával lehetett volna a képernyőn követni az előadás diáit.</p>
<p>Hogy maga is biztosan tudja, mit látnak a diákok a fejük felett a magasban lógó óriás vásznon, Iminek előre kellett jönnie a pódiumtól a padsorok közé. Szerencsére középütt választék futott végig, így végül is olyan volt ez, mintha valami rockkoncerten sztár módjára bemozogta volna a lelátót. A hordozható mikrofonnal akár a sarokban is leülhetett volna megtartani az előadást. „Flip the classroom”, gondolta hát, és huszárosan belecsapott. A pódium feletti lámpákat előbb még lekapcsolta, hogy jobban lehessen látni a diákat.</p>
<p>A donyecki élményeket is beleszőtte az előadásába, és ezzel nagy sikert aratott. Ha stage-divingolni támad kedve, tán még szörfözhetett is volna a közönség soraiban. A sors azonban csak negyven perc játékidőt hagyott neki.</p>
<p>Előadásának végzete, az, ami jelenését igazán feledhetetlenné tette, a pince felől közeledett felé.</p>
<p> </p>
<p>Megviselten, kimerülten érkezett, az egyik lábát sántán húzta maga után. Iszonyatos verekedések veteránja volt már. Még egy ilyen békés városban is találni született bunyógépeket, ő pedig valahogy mindegyikbe belefutott.</p>
<p>Szerencsétlenségére Imihez hasonlóan a fogságot is meg kellett tapasztalnia. A vasút közelében egy család az akarata ellenére az otthonában tartóztatta, sőt elvitték egy emberhez, aki elaltatta, és utána arra ébredt, hogy megfosztották a karmaitól. Miután így megcsonkították, az első adandó alkalommal megszökött. Újra az utcát járta, a harcait pedig most már fegyvertelenül kellett megvívnia.</p>
<p>Idővel felismerte, hogy a vágások helyett elég lehet nagyot ütni. Megtanulta, hogy az ellenfelek a karmok hiánya láttán felbátorodnak, és jobban jár, ha megelőzi őket. Az összecsapások sokszor csak az akarat csatái, az egyik sikeresen megfélemlíti a másikat, fél óra vernyogás, fogfenés, fújás és pózolás után. Hát ő inkább elébe ment a dolgoknak, és hatalmas taslit adott bárkinek, aki az útjába állt.</p>
<p>A blöff többnyire kiválóan működött.</p>
<p>Azért még így is igyekezett inkább olyan búvóhelyeket keresni, amelyekért nem kellett másokkal megküzdenie. Aznap egy nagy épület alagsorában lelt rá egy törött ablakra. Kartondobozokat pakoltak egymásra odabent, a padlótól a plafonig, talán így kerülte el az épületet lakók figyelmét a rés a pajzson. Bejutott, és mivel mindenféle izgalmas szagot érzékelt, felfedezőútra indult. Hosszú folyosókon ment végig anélkül, hogy bárkivel találkozott volna. Aztán egyszer csak ott volt előtte egy terem sok emberrel. Különös volt. Rendezett sorokban ültek, és egy irányba néztek mind, a mennyezet felé.</p>
<p>A terem félhomályba borult végében álló alkalmatosság hívogatónak tűnt. Nem baj, ha felkelti a figyelmet. Sántaságára belátta, hogy jó lenne, ha ismét befogadná valaki, és egy darabig nem kellene visszamennie a fenevadak közé.</p>
<p>Egy lábról elrugaszkodva is elkapta az alkalmatosság szélét az elülső mancsaival, és felhúzódzkodott rá. Kellemes meglepetésére a tetején forrón fűtő, lapos, fekete dobozt talált. Ráfeküdt, maga alá tekerte a farkát, a mancsára hajtotta a fejét, és összehúzott szemmel figyelte az embereket, mit tesznek.</p>
<p>Természetesen észrevették, és mindjárt őrá figyeltek mind...</p>
<p>Végül a forrón fűtő, lapos, fekete doboz tulajdonosa vitte haza, egy nőnemű ember kíséretében, akitől sok cirógatást kapott. Esze ágában sem volt tiltakozni a törődés miatt. Valahonnan került a számára még egy macskautaztató box is. Ilyenhez volt már szerencséje korábban. Önként sántikált be a belsejébe.</p>
<p>Mikor célba értek, akárhol is volt az, először lefürdették. Hősiesen tűrte. Egyértelmű volt, hogy ezúttal így jár jobban.</p>
<p>A számítása bevált, adtak neki enni.</p>
<p>Mielőtt rekordtempóban nekilátott volna befalni, amit elé raktak, még észlelte, hogy a simogatásokból ezúttal kimarad. Megfelejtkeztek róla. De olyan éhes volt, hogy ezzel nem törődött.</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>A novella történetének <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/14/back_to_school_digital_bath" target="_blank">közvetlen előzményei itt olvashatók</a>.</em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>A <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2016/12/18/eljutok_odaatra" target="_blank">távolabbi előzmények pedig itt</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F26%2Ftricky_nature%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F26%2Ftricky_nature%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F26%2Ftricky_nature%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tricky nature"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/26/tricky_nature#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12294709" border="0" /></a><br /></p>
egyetem
macskák
a_technika_ördöge
Imi
Donáth_tanár_úr
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/23/intrikaznak_fikcioznak_john_le_carre_a_kem_aki_bejott_a_hidegrol_the_spy_who_came_in_from_the_cold
Intrikáznak, fikcióznak – John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről (The Spy Who Came in from the Cold, 1963)
2017-02-23T08:49:06+01:00
2017-02-23T08:49:06+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<div>
<p><span style="text-decoration: underline;"><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára</strong></em> <em><strong></strong></em><strong>(#7)</strong></span></p>
<br />
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;"><strong>*** JELENTÉS A KÖZPONTNAK ***</strong></span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;"><strong>TÁRGY: A VISSZAHAJLÓ PENGE MŰVELET KONKLÚZIÓJA</strong></span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;"><strong>TERJESZTÉSI KÖR: AKIK MÁR OLVASTÁK AZ AKTÁT</strong></span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;"><strong>TERJESZTÉSI KÖRBŐL KIZÁRT: AKI MÉG NEM OLVASTA AZ AKTÁT, A SZPOJLERHATÁSRA TEKINTETTEL</strong></span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">A művelet az elvárásokat meghaladó eredményességgel zárult. Az előkészítés folyamán az ügynökünk munkaköri vonzáskörzetében intézkedéseink által megjelölt személy és "L" ügynök között valódi kapcsolat jött létre. Ez tudatos kompromittálása végett tett lépéseink hitelességét rendkívüli mértékben megerősítette.</span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">"L" ügynök plauzibilis szerepformálásának hatására a másik fél ("F" célszemély) forrásként őt elfogadta, és kihallgatására közvetlenül, a saját térfelén kerített sort. Előzetesen erre sem számíthattunk.</span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">Az exfiltráció realizálása során, de csakis küldetése sikeres teljesítését követően "L" ügynök sajnálatos módon életét veszítette, és járulékos veszteség is keletkezett ("L" ügynök társa). Összességében ugyanakkor ez is a művelet kredibilitását fokozza.</span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">"M" célszemély pozíciója szempontjából kedvező végkifejlet, hogy "L" ügynök és társa nem hagyták el az NDK területét. "M"-nek így nem kell sikeres szökésük feltételeinek és körülményeinek tekintetében életszerűen számot adnia. Utóbbi eshetőség végső soron a művelet kontraproduktivitásának lehetőségét vetette fel, és már a tervezési fázisban is a műveleti terv gyengeségeként azonosítottuk. Az események leforgása ezt kiiktatta.</span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">"M" célszemély részéről így a továbbiakban is jelentős információszolgáltatásra számíthatunk.</span></p>
<p><span style="font-family: courier new,courier,monospace;">***</span></p>
</div>
<p>Akár így is szólhatna a könyvben Görgetegkőnek keresztelt művelet összefoglalója, ha azt valami tökéletesen szenvtelen, machiavelliánus rohadék írta volna. A John Le Carré-könyvekben azonban éppen az a dráma egyik alapvető forrása, hogy miközben ezerrel zajlik a manipulatív valóságszerkesztés - titkos szolgálatuk részeként fikcióból szövik a történéseket a másik oldal eszén túljárni igyekvő agytrösztök -, igazából keveseknek van ennyire jégből a szíve. Ebből pedig olyan kétségbeesett egzisztencializmus születik, hogy időnként még az olvasó is fuldokolni kezd tőle... Aztán lemegy a sarki boltba, és közben felötlik benne, hogy mi van, ha a kiflik-zsömlék összeválogatása tökéletesen illik valamilyen nagyobb tervbe a kirakós apró darabjaként. Netán éppen hasznot is húz belőle ilyen módon valaki...</p>
<p>Le Carré a hírszerzés bürokratikus oldalát is maximális hitelességgel ragadja meg. Ebben segít neki, hogy a Secret Intelligence Service kötelékében szolgált 1963-ig, míg <em>A kém, aki bejött a hidegről</em> sikere nyomán inkább az írásra nem váltott. (A Secret Intelligence Service más néven az MI6, ha a kedves olvasó így könnyebben felismeri - az a titkosszolgálat, melynek a létezését is csak 1994-re ismerte el formálisan a brit kormányzat.)</p>
<p>Felvetődhet a kérdés, joggal, hogy ugyan, hogyan kerül ide ez a könyv, a migrációs sorozatom részeként. A válaszom alapvetően az, hogy a kémregényekben igen gyakran fordul elő határokon átnyúló cselekmény hosszú távon külföldi tartózkodásra berendezkedett karakterekkel, márpedig <em>A kém, aki bejött a hidegről</em> a kémregény műfajának csúcsa, és itt aztán találunk ilyesmit bőven.</p>
<p>A külföldön fedésben dolgozók rendkívüli migránsok - egyszerre kell megjelenniük fiktív élettörténetek adott helyen hihető módon előforduló hordozóiként, és közben, ennek révén, ellátniuk egyéb feladataikat, melyeket hazulról kapnak folyamatosan...</p>
<p>Na, megyek közben, le kell ugranom a sarokra venni egypár zsömlét.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F23%2Fintrikaznak_fikcioznak_john_le_carre_a_kem_aki_bejott_a_hidegrol_the_spy_who_came_in_from_the_cold%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F23%2Fintrikaznak_fikcioznak_john_le_carre_a_kem_aki_bejott_a_hidegrol_the_spy_who_came_in_from_the_cold%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F23%2Fintrikaznak_fikcioznak_john_le_carre_a_kem_aki_bejott_a_hidegrol_the_spy_who_came_in_from_the_cold%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Intrikáznak, fikcióznak – John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről (The Spy Who Came in from the Cold, 1963)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/23/intrikaznak_fikcioznak_john_le_carre_a_kem_aki_bejott_a_hidegrol_the_spy_who_came_in_from_the_cold#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12283915" border="0" /></a><br /></p>
recenzió
hírszerzés
hidegháború
Berlin
NDK
MI6
fedett_műveletek
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/20/a_lathatatlan_orszag_anya_von_bremzen_a_szovjet_konyha_tudomanyanak_elsajatitasa_albert_camus_a_szam
A láthatatlan ország – Anya von Bremzen: A szovjet konyha tudományának elsajátítása; Albert Camus: A száműzetés és az ország
2017-02-20T09:21:13+01:00
2017-02-20T09:21:13+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára</strong></em> <em><strong></strong></em><strong>(#6)</strong></p>
<div class="frame">
<p>A tökéletes szilveszteri rántott hebrencs elkészítéséhez végy:</p>
<p><em>5-10 havert (tűzön-vízen át),</em></p>
<p><em>fejenként egy-egy üveg vodkát,</em></p>
<p><em>vonatjegyet Zánkáig, elég lesz csak odáig.</em></p>
<p>A cél az egykori úttörőtábor, a civilizációhoz közel, mégis távol.</p>
</div>
<p>Néha én magam is úgy gondolok vissza a rendszerváltás előtti időkre, vagy éppen a rendszerváltás utáni évek világára, amit még gyerek fejjel is erősen a szocializmus alatt nevelődött generáció tagjaként éltem meg – rácsodálkozva az újdonságokra, elevenen emlékezve közben a régebbi dolgokra –, mintha egy másik bolygón szereztem volna elévülhetetlen, potenciálisan egyszer még hasznosítható tapasztalatokat. Az a korábbi „ország” (a Camus-féle értelemben: vagyis az emberi elvárások, az írott és íratlan normák és a meghatározó társadalmi vélekedések történelmi helyzettől függően változó együttese, amit ezek legalább részleges saját elfogadása is táplál) ott él a fejemben, ha akarom, ha nem.</p>
<p>Így lehet ezzel Anya von Bremzen is, a címben elsőként említett könyv szerzője.</p>
<p>Az 1970-es években, a család részben zsidó származására tekintettel tudtak édesanyjával engedélyért folyamodni, hogy emigrálhassanak a Szovjetunióból (ő csak tizenegy volt akkor). Ez persze egyáltalán nem volt egyszerű (pláne a szovjet katonai hírszerzésnél jelentős karriert befutott nagypapával nem). Hogy belevágjon, Anya édesanyjának konkrétan az adta a végső lökést, bőven túl a sztálini terroron és a második világháborús horroron, hogy egy nap végleg elege lett a boltok silány élelmiszerkínálatából. Kockáztatniuk kellett sokat, munkahelyet az édesanyának körültekintő időzítéssel (nem túl korán, nem túl későn) feladni, a kritikus pillanatban pedig a nagypapa támogató aláírását is valami papírra odahamisítani. Valahogyan azért összejött.</p>
<p>Az Egyesült Államokban kezdetben semmivel sem könnyebb élet várta őket, de a több szabadság utóbb mégis hasznosult. Anya von Bremzen sikeres lett – <em>food writer</em>ként, azaz gasztroíróként. A sok szovjetunióbeli nélkülözés után éppen elhagyott hazája kulináris élményeinek a feldolgozása hozta el neki a prosperitást…</p>
<p>A putyini korszakban aztán új könyvet ír a témában, mely a szovjet történelmet és családja regényét egyesíti a gasztroélményekkel, az 1910-es évektől egészen a 2010-es évekig ívelő narratívában – ez <em>A szovjet konyha tudományának elsajátítása</em>. Élénken él Anya fejében a láthatatlan ország. Annyira benne él, hogy a 2000-es évek Oroszországában őt kérdezik a szovjet konyha szakértőjeként az otthonmaradottak, akiknek ez már nem sokat jelent, mert a nagy átalakulások közepette részben elfelejtették. Szétesett a fejükben a láthatatlan ország, és egy másik vette át a helyét. A hátrahagyott élményekre szelektív szívfájdalommal visszagondoló disszidensként Anyának elevenebbek az emlékei róla.</p>
<p>Érdekes, milyen könnyű megfogalmazni ezt, mint lényeget, <em>A száműzetés és az ország </em>hat novellája után. Utóbbiakat most olvastam el Camus-től, végre.</p>
<p>A kötetben négy írás is az Algériában élő <em>pied-noirok</em> (a gyarmati időkben Észak-Afrikába települt európaiak) világában játszódik, vagy onnan indul, pontosabban szólva ennek az eleve esetleges világnak a határán táncol, ahol a nem érinthető, a fejekben létező, mégis kényszerítő súlyú valóságstruktúrák ereje számos helyzetben keményen megmutatkozik.</p>
<p>Ott van az észak-afrikai partoktól távol eső oázistelepülésre a férjével tartó, arabul nem beszélő, egyébként viszont – az egymásrautaltság közepette is – megunt, kiút nélküli házasságban őrlődő francia nő rácsodálkozásában, amint a sivatagi nomádok életének másságát felfedezi a messzeségben, és eszébe jut az abszurd gondolat, hogy ő is élhetne úgy akár…</p>
<p>A hordókészítő műhely munkásaiban, akik rendes embernek tartják a főnöküket, de részvétet a kislánya súlyos rosszulléte kapcsán nem nyilvánítanak, mert az osztálytudatuk kötelezi őket, hogy duzzogjanak egy közelmúltbeli bérvita miatt – „hiszen” ők áldozatok, és ennek a szerepnek meg kell felelniük…</p>
<p>A megzavarodott hittérítőben, aki a kereszténység elbizakodott terjesztőjéből válik bizarr fétiskultusz elvakult hívévé, amikor kiszolgáltatottságát és a benne is ott rejlő félelmet nem tagadhatja többé…</p>
<p>A festő történetében, aki teret még a levegővételhez sem igen hagyó börtöncellát épít magának a másokhoz alkalmazkodásból – végül már szó szerint…</p>
<p>A kötet igazi tragédiája azonban a tanító története, aki boldogulna valamiféle kollektív identitás vagy másoktól befogadott feladat- és szerepmeghatározás hiányában is, pusztán mint ember, és kész szembeszállni a felmerülő kényszerekkel, végül mégis lehetetlen helyzetbe hozzák. Nincs mód keresztülnavigálnia az ellentétes elvárások tengerén, két part között reked, övé a száműzetés mint kétes értékű királyság.</p>
<p>Nehéz dolog tehát <em>igazán</em> disszidálni – pláne ha valamilyen okból (általában jól kifejthető okból) bezárjuk az ajtót saját magunkra, és azzal együtt az országra. Vagy éppen ha ránk zárják az ajtót mások, akik maguk is a szóban forgó országnak a lakói, fennhatóságát pedig együtt őrzik és érvényesítik.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/bremzencamus.jpg" alt="bremzencamus.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F20%2Fa_lathatatlan_orszag_anya_von_bremzen_a_szovjet_konyha_tudomanyanak_elsajatitasa_albert_camus_a_szam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F20%2Fa_lathatatlan_orszag_anya_von_bremzen_a_szovjet_konyha_tudomanyanak_elsajatitasa_albert_camus_a_szam%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F20%2Fa_lathatatlan_orszag_anya_von_bremzen_a_szovjet_konyha_tudomanyanak_elsajatitasa_albert_camus_a_szam%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A láthatatlan ország – Anya von Bremzen: A szovjet konyha tudományának elsajátítása; Albert Camus: A száműzetés és az ország"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/20/a_lathatatlan_orszag_anya_von_bremzen_a_szovjet_konyha_tudomanyanak_elsajatitasa_albert_camus_a_szam#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12274755" border="0" /></a><br /></p>
konyha
Szovjetunió
Algéria
evés-ivás
Camus
pieds-noirs
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/bremzencamus.jpg
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/14/back_to_school_digital_bath
A Valentine's Day Special: Back to school/Digital bath
2017-02-14T16:23:15+01:00
2017-02-14T16:23:15+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>A néni bevásárlókocsijával és pórázon vontatott, kis méretű ebbel készül keresztezni a villamossíneket, a megálló járdaszigetétől úgy száz méterre, erősen a tilosban. „Hogy kis méretű eb, ezt azért majd szebben megfogalmazom”, jegyzi fel magának teendőként Donáth tanár úr, miközben tovább narrálja a látottakat.</p>
<p>Tehát. A kutyus csetlik-botlik, beleüti az orrát (szó szerint) mindenbe. A villamospálya váltójának közelében talán a kenderolaj szaga ejti rabul annyira. A néni beszél hozzá, próbálja meggyőzni, hogy menjenek tovább. „Gyere, Bandikám, tettem neked félre ínyencfalatokat, leülhetünk otthon a televízióhoz”, így. Makacs jószág, nehéz vele. Végül továbbkolbászol az ínyencfalatok és a tévé irányában, de csak miután berogyaszt egy kicsit, és elhelyez egy királyi szuvenírt a sínpár közepén. A néni kénytelen visszafordulni érte. A kutyus most bezzeg haladna, húzza a nénit, akinek takarítania kell utána, kifeszül a póráz.</p>
<p>Esetlen mozdulatok kíséretében kerül meg a kutyapiszok-mentesítéshez használatos zacskó. A be nem tervezett reggeli torna első gyakorlataként szegény néni próbál lehajolni, hogy a kezére húzott tasakkal megragadhassa a célobjektumot. „Nem, igazából nem is vicces, ha célobjektumot írok, inkább leírom egyszerűen, hogy a szart”, gondolja Donáth.</p>
<p>A manőver nem akar sikerülni sehogyan sem. Nyújtózni kell hozzá, és ezer baj forrása ez. Messziről is világosan látszik, hogy sajog a derék, megszédül a néni, nem nyúlnak eléggé az inak, a híd (az aztán pláne) túl messze van.</p>
<p>Kétszáz méterre az idős hölgytől és kis kedvencétől meglódul a menetrend szerint orbitális pályára álló villamos. Gyorsul sebesen, el akarja érni a fénysebességet hamar.</p>
<p>A következő eredménytelen próbálkozás láttán nincs mese, szaladni kell, kimenteni onnan a nénit. Ki tudja, hogy az a villamos megáll-e. Már vadul csenget is a pilóta („inkább: vezető – nem kell kreatívkodni állandóan”). Élő akadály került az útjába, szabálysértés esete forog fenn!</p>
<p>Egy másik hős, egy idős úr előbb ér oda. („Ez így túl direkten utal rá, hogy én is hős lettem volna, majd inkább máshogyan írom”, kapcsol Donáth tanár úr. "Viszont bácsit írni jó, az kihangsúlyozza, hogy én még egészen fiatal vagyok, csak a negyvenes éveim közepén járok."). Úgyhogy akkor... Ősz hajú bácsi a megmentő. Ha egy reklámban a néni mellé tennék, ők alkotnák a tökéletes idős párt – bármilyen termék értékesítését hathatósan támogatnák.</p>
<p>A beavatkozás sikeres. A villamos elszáguld mellettük. Két másodperccel később csikorgó hanggal vészfékez, amikor a megállóba ér. De a szépkorú Rómeó és Júlia már csak egymással vannak elfoglalva. A hölgy teátrálisan a szívéhez kap, mutatja, mennyire megijedt. A bácsi pedig megfogja a kezét…!</p>
<p>Mire Donáth tanár úr felszáll a villamosra, gondolatban már meg is írta az e-mailt Juditnak, Londonba...</p>
<p>Kényszeresen meséli neki az útszélről felszedett, „háztáji” történeteket. Korábban egyszerűen csak jó taktikának tűnt ilyesmivel fűszereznie a kapcsolatukat. Ennél sokkal többet a Judit hazalátogatásai alatti félrelépések mellé (az év nagyobbik részében) nem nagyon adhatott. De mióta a házassága romokban hevert, mivelhogy a Judittal folytatott viszonyával sajnálatos módon romba döntötte ő, a dolgok állása átértelmeződött. Megnőtt a tét. Arra jutott, hogy talán mégis komolyabban kellene vennie Juditot, ha van még nála hosszú távon esélye egyáltalán. Talán ez a történet az idős párról érzékeltetheti, hogy szépnek találja ő a romantikát, és maga is képes hasonlóan nemes gesztusokra. Talán még közös otthont teremteni, együtt megöregedni is, ahogyan kell.</p>
<p>Hogy a valóságban a néni végül maga oldotta meg a képzeletbeli levélben elbeszélt helyzetet, az Judit szempontjából mellékes.</p>
<p> </p>
<p>– … Valentin-napon, érted.</p>
<p>Anélkül, hogy odanézne, Donáth tanár úr hegyezi a fülét – már a villamos fedélzetén. Hátha újabb romantikus történet. Majd beosztja őket, hogy Judit mindennap érezhesse a figyelmét. Ez lesz csak igazán romantikus!</p>
<p>– Elképesztő, milyen szemét nők vannak! De tényleg, hol tenyésztik az ekkora szutyok ribancokat? – kérdezi egy egyetemista korú fiatalember a mellette álló barátjától. Mindkettejük keze zsebre dugva, túl férfiasnak érzik magukat ahhoz, hogy kapaszkodjanak. A másik arcán látszik, hogy pillanatnyilag nagyon feldúlt.</p>
<p>– De nem, tesó? Hogy lehet ekkora szar szemétláda ez a világ? Szutyok ribanc ez mind! Megdugatja magát a nőd a két legjobb haveroddal. Nem hiszem el, bazdmeg! De tényleg, ez milyen már!</p>
<p>Donáth tanár úr arcizmainak rezdülésével akaratlanul is kifejezést ad a csodálkozásának: ha a legjobb barátok is benne voltak a buliban, mások is kiérdemelnék a szutyok jelzőt… nem? De az ablakon mogorván kibámuló fiatal srác egyedülmaradásának élményével azonosulni tud. Amikor fáj, mindannyian beszélünk hülyeségeket. És nem is lehet mindenki zseni. Tanárként neki az értéket kell meglátnia abban, amit különböző tudású és tehetségű emberek mondanak.</p>
<p>– Tudod, mit kellene csinálnunk? – kérdezi hirtelen felindulásból az egyedülmaradt.</p>
<p>– …?</p>
<p>– Hát el kéne menni a csajokkal egy ilyen wellnesshétvégére.</p>
<p>Wellness? A csajokkal? Hát ebben az univerzumban nem-szutyok ribancok, mi több, nem-szutyok nem-ribancok is léteznek? És wellness? Egy húszévesforma fiatalember komolyan wellnesshétvégét tervez a barátnőjével? Aki akkor megvan még, ezek szerint? Vagy sikerült beújítania ezen a téren a Valentin-nap óta? Vagy a megjegyzés, hogy "megdugják a nődet" valaki más szerencsétlen esetére vonatkozott igazából? Donáth tanár úr csak úgy kapkodja a fejét, ezer meglepetés. Ő pedig még nem is volt wellnesshétvégén soha.</p>
<p>– Ja, király ötlet! – jön a havertól a helyeslés. – Kéne nekik adni, tudod… ilyen masszázst… olyan kenegetőset! Hogy is hívják azt? – kérdezi faarccal.</p>
<p>– BUKKAKE! – vágja rá a másik, hangosan, és együtt röhögnek. Aztán megint komoran néznek.</p>
<p> </p>
<p>Mikor megérkezik az egyetemi irodába, Donáth tanár úr leül a számítógépe elé, és fejben igyekszik listázni, mi mindent kell a délutáni órája előtt megcsinálnia. Bejön Sarah, az ausztrál vendégkutató hölgy, köszönnek egymásnak. Legalább néhány órára kellemes társasága lesz – anélkül, hogy ehhez beszélnie kellene sokat. Csak mennyi hülye e-mailre kell közben válaszolnia!</p>
<p>Sarah a háta mögött tesz-vesz, valószínűleg egy könyvet keres a polcon. Donáth tanár úr úgy dönt, rákeres arra a fura szóra, mi is volt az? Ja igen. „Bukkake”, ugrik be neki, és már tölti is ki a keresőmezőt. Képekre keres, úgy hamarabb kihámozható a lényeg. Megnyomja a gombot.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/enterkey.png" alt="enterkey.png" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" height="127" width="142" />Hátradől, míg betöltődnek a találatok.</p>
<p>Telefoncsörgés.</p>
<p>Sarah az asztalához szalad, Donáth tanár úr követi a tekintetével.</p>
<p>– Oh, hi there, Imre! How are you? – indul a beszélgetés. Na, ennek is van egy Imréje, kurva jó, morog magában Donáth tanár úr, és a Juditnak szánt történet semmivé foszlik, a szándékkal együtt, hogy bármit is írjon ma Londonnak.</p>
<p>Végre ránéz a képernyőre. Már látszanak a keresése eredményei… Donáth tanár úr elsápad. Időt nem vesztegetve cselekszik.</p>
<p>Hibátlan szem-kéz koordináció.</p>
<p>Egér ilyen gyorsan nem talált még el a böngészőablak jobb felső sarkáig!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/thexkey.jpg" alt="thexkey.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" height="25" width="90" /></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>A novella történetének <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/12/the_humbling_river" target="_blank">közvetlen előzményei itt olvashatók</a>.</em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F14%2Fback_to_school_digital_bath%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F14%2Fback_to_school_digital_bath%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F14%2Fback_to_school_digital_bath%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Valentine's Day Special: Back to school/Digital bath"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/14/back_to_school_digital_bath#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12255406" border="0" /></a><br /></p>
közlekedés
levelezés
romantika
Valentin_nap
Pesten_hallottam
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/enterkey.png
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/12/the_humbling_river
The humbling river
2017-02-12T09:56:39+01:00
2017-02-12T09:56:39+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Mint amikor egy parkon mész át zimankós időben, és látod, hogy körülötted ugyan jég és hó lep mindent, egy szabályos csíkban mégis száraz, vagy akár felázott a talaj – ott húzódnak a távfűtő csövek a föld alatt. Vagy észreveszed, hogy az egyik nagy étteremlánc nevének betűit hirdető neonfények a közeli ház tetején már jó ideje hiányosan világítanak, mert senki sem foglalkozik ezzel, és két héttel később a cég csődközeli helyzetéről olvasol. Pakolás közben rácsodálkozol, hogy a lakótársad cipőjének a talpa a belső oldalon sokkal jobban elkopott, és ezt utóbb összekapcsolod a megfigyeléssel, hogy lúdtalpas. Az autóból álmosan kitekintve házat látsz, melybe még ottjártad előtt tüzérségi lövedék csapódott. Szinte művészien robbant fel, a szélrózsa minden irányába permetezte szét a darabjait...</p>
<p>Az anyagi valóságot alakító kauzalitás maga a láthatóvá váló idő – visszafordítva is szemlélhető, a folyamatok visszakövethetők.</p>
<p>Imi a ház előtt állt, a kapu alatti beállóban. Meghúzta magát, mert iszonyatosan, vészjósló nagy erővel feltámadt a szél. Az utca néptelen volt, autók nem jártak már. Bár az ablakból négy emelettel a feje felett áradt kifelé a lárma és valami táncolós zene üteme, meghallotta azt a különös hangot. Valami közeledett felé, és meg kellett értenie, hogy mi az.</p>
<p>Harckocsioszlop? Vagy csak egy kóbor kutya – hülyegyerekek konzervdobozt kötöttek a farkára? Flashmobbal szervezett éjszakai futóverseny résztvevői, akik kereplőt zörgetnek, hogy ösztökéljék egymást? Vagy megfordult az okozatiság, és a hangok öltenek anyagi valóságot fokozatosan…?</p>
<p>Nem segített megítélni ezt, hogy Imi az este folyamán már az ötödik jointját puffantotta el szólóban – joint szólóban, szemantikai paradoxon, élettanilag előbb-utóbb para, bár ez egyéni adottság kérdése is. Van, aki csak egyenletesen beáll az ilyesmitől. Ami Imit illeti, ő elugrott két utcányira, hogy betoljon egy rehabkebabot az ijedtségre, de még nem sikerült teljesen összekapnia magát.</p>
<p>A buli a feje felett kicsúszott mindenki ellenőrzése alól. A lakótárs haverral „vihar előtti csendnek” hirdették meg a Facebookon, a meteorológiai szolgálat riasztására tekintettel. Nem gondolták, hogy vagy ötvenen jönnek el. Csak pár órán át volt elérhető az alkalomra létrehozott nyilvános oldal…</p>
<p>Imi gyakorlatilag menekült az utcára, ki a Budapesten töltendő néhány hónapra Lacival együtt bérelt lakásból, mikor az imént elérte ezt a túlstimulált állapotot, és az afgán hasis ellen orvosságként kezdte áhítani a gyrosnak csúfolt török áfiumot. Azért költözött albérletbe, hogy bécsi gyakornoksága lezárultával ezúttal tartósabban kirúghasson a hámból. Az elmúlt három hétben a lakás látott is egypár érdekes megmozdulást. Iminek nem sok cucca volt odafenn, amiért aggódnia kellett volna. Mindent, ami fontos, a szüleinél tárolt.</p>
<p>A zaj közeledett tovább, rendületlenül. A szél éppen az enyhén lejtő utca mentén fújt végig, gravitáció és légmozgás együtt kiadták a jelenség egy elképzelhető magyarázatát, legalábbis ami a közeledtét illeti. De Imi nem lehetett bizonyos efelől.</p>
<p>„Amilyen mázlim van, kaffogó hebrencsek. Én leszek az inváziójuk első áldozata”, gondolta. Hangosan felröhögött. A Noble College-os tanulmányai miatt büszkén emlékeznek majd rá a szülők meg az ismerősök. Hát még ha a Donyecktől Moszkváig szerzett élményeiről leírt feljegyzéseket is megtalálják, és felolvasnak belőlük – kifejezetten szórakoztató lesz a temetés. „Kaffogó hebrencsek tépték szét tragikusan fiatalon, mégis kalandos életút végén”. Kicsit közhelyes, mára minden hülyének kalandos életútja van, de azért rendben lesz így. Kényelembe helyezte magát, hátát a beálló falának vetette.</p>
<p>De csak kartonlapok, nejlonszatyrok, szakadt, fagyott–merev szövetfoszlányok (ruhák?), tépett újságpapírok és kinyitott konzervdobozok érkeztek a széllel – Imi az utóbbiakra sikerrel tippelt. Az újságok között az orkántól vadul imbolygó utcai lámpa fényében is felismerte a <em>Szép Ingatlanok</em> folyóirat egy tizenhét évvel korábbi számát, mert a ház kukatárolójában látta nem olyan rég.</p>
<p>Ez az igazi szívás, állapította meg, miután a folyamatok így visszakövethetővé váltak.</p>
<p>A lépcsőházban két héttel ezelőtt hajléktalan férfi bukkant fel. Iminek egyszer meg is kellett kerülnie a lépcsőfordulóban, amikor elromlott a lift, és gyalog mászott fel az albérletbe. Ott aludt, hangosan horkolt. Imi a fejére húzott rongyoktól és bozontos, háromszázhatvan fokban növő szakállától a vonásait nem tudta kivenni, de azt megfigyelte, hogy a bőrét kiütések borítják.</p>
<p>Talán nem zavart volna sok vizet. Éjjelente volt csak ott, napközben eljárkált. A szokatlanul kemény márciusi hideg pedig nem tarthatott örökké – előbb-utóbb biztosan odébbállt volna. Egy alkalommal azonban, részegségében, nem ügyelt a tisztaságra, és a tetejébe még kiabált is. Többek között Imit is elküldte a kurva anyjába, amikor kidugta a fejét az ajtón. Reggelre a folyosón terjengő szag orrfacsaró volt, és az addig gyanútlan emeleti szomszéd mozgósította a közös képviselőt. Az privát biztonságiakat fogadott, akik a rá következő éjjel kidobták a férfit a házból.</p>
<p>„Nem lesz itt többet az a hajlékony”, mondta Iminek a házmester egy nappal később, amikor a postaládáknál összetalálkoztak. Időbe telt, mire Imi rájött, kiről van szó. Néhány nappal később látta a férfit a közeli parkban. Ott vert tábort, ahol a távfűtő csövek húzódtak. Imi eltűnődött, vajon megjárt-e azóta minden szóba jöhető lépcsőházat.</p>
<p>Most pedig levonta a következtetést, hogy egy otthon maradványait sodorja keresztül a látóterén a szél. Némelyik darabja lassan, méltóságteljesen görgött előre, ebből származott a zaj nagyobb része. A kartonlapok az út aszfaltjához súrlódva csúsztak végig a lejtőn, a nejlonszatyrok bizarr keringőt járva lebegtek e gyászmenet felett. Követték a törmelékfolyam útját a pokolba. A tulajdonos nem volt sehol, de talán ő is éppen arra tartott, a végtelenben találkozó párhuzamos úton.</p>
<p>Eldobta a joint után maradt csonkot. Úgy döntött, visszamegy, eleget látott.</p>
<p>Egyszer csövezett életében. Szabad választásból tette, és csak egy hétig, mert szolidarítani akart egy argentin haverral, aki addigra egy hónapja vadkempingezett kényszerűen Londonban (még az előző nyáron). A Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél volt fizetetlen kutatógyakornok. Imi szívesen lógott vele. Felipe helyzete a donyecki emlékeit idézte fel benne, és kíváncsi volt, bírja-e még a strapát. Esténként bérelt biciklivel és autóstoppal jártak ki a Lee-völgybe vagy a Surrey-dombsághoz, és Felipe által letesztelt, alkalmas helyeken tanyáztak. Már az első éjjel ismeretlen rovarok csípték össze Imi karját, meg a lábát, talán poloskák. A jelek szerint az ő vérét preferálták, Felipét békén hagyták. Két nap elteltével borzasztóan zavarta, mennyire nehéz ilyen körülmények között akár csak minimálisan szalonképesnek maradnia. Ha nem lett volna hol lecuccolnia (egy évfolyamtársnál, aki a nyári tanulmányi szünetre is Londonban maradt), nem vállalta volna be a dolgot. Ha nem lett volna bankkártyájuk, a biciklidokkoló állomásnál akadtak volna el. Ha nem lett volna sátruk, az első esős nap vetett volna véget a kalandnak. Egyáltalán, miféle kalandnak. Akkor nem kaland lett volna ez.</p>
<p>Mikor felért a lakásba, Sarah, az egyik random vendég, aki <em>out of the blue,</em> vagyis inkább a nagy Facebook-kékség algoritmusok szabályozta világából, ismerősök ismerőseinek a hálózatából esett be hozzájuk a buli résztvevőinek többségéhez hasonlóan, úgy vette fel a beszélgetés fonalát, mintha az imént abba sem hagyták volna. Azon az egyetemen volt posztdoktori vendégkutató, ahol Imi a Noble College előtt végezte az alapszakot. Ráadásul pont azzal a tanárral, Donáth Ferenccel dolgozott sokat, akinél Imi záróvizsgázott, és akitől később a londoni tanulmányaihoz a jó jegyei alapján ajánlást kapott – nemrég találkoztak is a bécsi ENSZ-központban, ahová Donáth tanár úr egy diákcsoporttal érkezett. Kirendelt gyakornokként Imi kalauzolta őket körbe az épületben. Amikor kezet ráztak, Imi rögtön említette, hogy felvették a Noble College-ra, sőt már csak a diplomavédése van hátra. Donáth tanár úr őszintének tűnő lelkesedéssel gratulált ehhez.</p>
<p>Valóban kedves ember, pedig milyen elfoglalt, <em>crazy</em>, hogy milyen sokat kell tanítania, állapította meg Sarah. Együtt ebédeltek nemrég, mesélte, és megkérdezte „Ferencstől”, hogy mennyit keresnek az egyetemi oktatók Magyarországon. Először csak azt a választ kapta, hogy a tanársegédek és az adjunktusok bizony elég rosszul, de a kórházi ápolóknál azért többet. Sarah konkrét összeget akart hallani. Mikor megtudta, mekkora az a fizetés, Ferencs minden ellenkezése és zavara ellenére ragaszkodott hozzá, hogy ő állja a számlát.</p>
<p>Imi erre azt felelte, hogy Ferencs már egyetemi tanár, úgyhogy Sarah inkább azzal segít rajta, ha észben tartja mint kontaktot, és nem mulasztja el bevenni jó lehetőséget adó szakmai projektekbe, amikor adódik ilyen. A tanársegédeket, adjunktusokat hívja meg továbbra is nyugodtan.</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>A novella történetének <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/04/message_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva" target="_blank" style="color: #000080;">közvetlen előzményei itt olvashatók</a>.</em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em><a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/14/back_to_school_digital_bath" target="_blank">Folytatása pedig itt</a>.</em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F12%2Fthe_humbling_river%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F12%2Fthe_humbling_river%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F12%2Fthe_humbling_river%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The humbling river"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/12/the_humbling_river#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12182368" border="0" /></a><br /></p>
buli
hajléktalanság
gyakornokság
Budapest
posztdoktori
fizetetlen_gyakornokság
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/09/indokinai_napok_george_orwell_burmai_napok_graham_greene_a_csendes_amerikai
Indokínai napok – George Orwell: Burmai napok; Graham Greene: A csendes amerikai
2017-02-09T08:39:40+01:00
2017-02-09T08:39:40+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára</strong></em> <em><strong></strong></em><strong>(#5)</strong></p>
<p> </p>
<p>Nincsen migrációs irodalom gyarmati irodalom nélkül, úgyhogy az utóbbi két hétben ilyesmit olvastam, méghozzá rögtön két klasszikust egyszerre, és nem előszörre – a <em>Burmai napokat</em> George Orwelltől, és <em>A csendes amerikait</em> Graham Greene-től. Mindkét író sok közvetlen tapasztalatból dolgozott – Orwell a gyarmati rendőrség tagjaként szolgált Burmában, Greene pedig tudósítóként fordult meg rendszeresen Saigonban.</p>
<p>Olyan világról számolnak be, ahol a migránsok nem bírnak magukkal. Burmában elkülönülnek, magasan hordják az orrukat, lenézik a helyi lakosságot, nem akarják őket beengedni a klubjaikba, pedig unatkoznak, és egymást sem igen szívelik. Saigonban szórják a pénzt, és élvezik, hogy a vásárlóerejük egyelőre nagy jólétet biztosít nekik, de érzik, hogy ez nem tart majd örökké, és sokan menekülnek kicsapongásokba, hogy kibírják távol otthonuktól…</p>
<p>Kézenfekvően adódik nekem, hogy a két könyvet összevessem, és így írjak róluk, már csak a cselekményt hajtó problémák bizonyos fokú hasonlósága miatt is. Úgyhogy alább táblázatos formában következik a kedvcsináló. (A legalsó sorban természetesen a jövőbeni olvasókra tekintettel nem töltöm ki a mezőket – a hipotetikusan felírt valószínűségértékekhez képest majd meglátják, mit hoz a cselekmény.)</p>
<p> </p>
<table>
<tbody>
<tr>
<td width="201">
<p><strong> </strong></p>
</td>
<td width="201">
<p><strong>Burmai napok</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p><strong>A csendes amerikai</strong></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>A főszereplő</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Flory, brit fakereskedő: A távoli, gyarmati területen fát termel ki.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Fowler, brit újságíró: A távoli, gyarmati területen híreket termel ki.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Beállítódás orientalizmus tekintetében</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Nyugat és Kelet viszonyát kellően cinikusan szemléli, hogy a kettő között szofisztikált eszmefuttatások eredményeként hasonlóságokat is felfedezzen.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Tudósításait a Kelet változatlanságáról szőtt burkolt vélekedése fűszerezi.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Fő helyszín</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Kyauktada: eldugott, kisváros jellegű település „Indiában”, azaz Brit-Indiában, a mai Mianmarban (Burmában), elkülönülő fehér kolóniával.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Saigon, Francia Indokína, a mai Vietnam, nyüzsgő nagyváros.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Időszak</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Az 1930-as évek.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Az 1950-es évek eleje.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Kihelyezett cselekményrészek</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>A dzsungelben, ahová fáért és vadakért lehet menni.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Dzsungelek, elárasztott rizsföldek, szétlőtt települések, ahová hírekért lehet menni.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Helyi hölgytársaság</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Ma Hla May, a kitartott ágyas, aki Elizabeth érkezésével az egyetlen nagy lehetőségét veszítheti el az életben.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Phuong, a kitartott ágyas, akinek Pyle érkezésével új lehetőség adódik az életben.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Hazai/otthoni hölgytársaság</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Elizabeth, a férjet kereső, társadalmilag veszélyeztetett helyzetű, de még így is viszonylag szép reményű leány.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Feleség otthon, aki már feladta a reményt, hogy férjével megmenthetik a házasságukat, de még hezitál, hogy elváljanak-e.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>A vetélytárs</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Verrall, a snájdig lovas rendőrtiszt, aki alapvetően menekül az elköteleződések elől, de gazdagnak tűnik.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Pyle, a fiatal amerikai, menő diplomával, fedésben dolgozó diplomataként alapvetően megfelelő anyagi háttérrel, készen az elköteleződésre; de rázós ügyei vannak, úgy hírlik.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>A főszereplő kezében lévő aduk</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Erdőismeret, vadászat, relatív vonzerő (míg Verrall meg nem érkezik).</p>
</td>
<td width="201">
<p>Erős készség a manipulatív információszolgáltatásra, időtartamát tekintve jelentős, már hosszabb ideje tartó kapcsolat Phuonggal.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>A főszereplő hátránya a küzdelemben</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Életkor; az arcon viselt, nagy méretű anyajegy; a merev társadalmi közegben bennszülött ágyassal ápolt kapcsolat, illetve nehezen tolerált, az interkulturális megértést központba helyező nézetek kitartó hangoztatása a fehér közösség helytelenítése ellenére.</p>
</td>
<td width="201">
<p>Életkor, megjelenés (has, kopaszodás), relatíve szerény anyagi lehetőségek (Pyle felbukkanását követően), továbbá a hantázást kísérő lebukás után korlátozott hitelesség.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Akiért a harc folyik</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>Elizabethért, egyoldalúan. A főhős célja a <em>status quo</em> revíziója (a szükségletek lélektelen kielégítésére alkalmas, unalmas, magányos élet megváltoztatása).</p>
</td>
<td width="201">
<p>Phuongért, rivalizálás keretében. A főhős célja a <em>status quo ante</em> elérése, miután Pyle sikere a rettegett magányba taszítja.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>A siker valószínűsége t<sub>O</sub> időpillanatban</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p>p = 0.8</p>
</td>
<td width="201">
<p>p = 0.5</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="201">
<p><strong>Végeredmény</strong></p>
</td>
<td width="201">
<p> ...</p>
</td>
<td width="201">
<p> ...</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F09%2Findokinai_napok_george_orwell_burmai_napok_graham_greene_a_csendes_amerikai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F09%2Findokinai_napok_george_orwell_burmai_napok_graham_greene_a_csendes_amerikai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F09%2Findokinai_napok_george_orwell_burmai_napok_graham_greene_a_csendes_amerikai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Indokínai napok – George Orwell: Burmai napok; Graham Greene: A csendes amerikai"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/09/indokinai_napok_george_orwell_burmai_napok_graham_greene_a_csendes_amerikai#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12184856" border="0" /></a><br /></p>
házasság
recenzió
gyarmatok
Vietnam
Burma
Indokína
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/04/message_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva
Message in a bottle (novella ráklépésben elkészítve, elektronikus levelezésként tálalva)
2017-02-04T09:36:19+01:00
2017-02-04T09:36:19+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p> </p>
<p>Donáth Ferenc tanár úr felesége, Donáth Ferencné, azaz Dóra, az üzenetlista tetején az alábbi levelezésre lelt reggel, mikor leült a közösen használt laptophoz, hogy megnézzen valamit, és férje postafiókját nyitva találta. Végigolvasta a teljes levélváltást, alulról felfelé haladva. Majd, miután lementette a saját könyvtárába, gyorsan becsukta a böngészőablakot, és egyelőre úgy tett, mintha semmit sem látott volna. Gondolkodási időre volt szüksége. Eszébe jutott Judit fura megjegyzése, amit akkor tett, amikor tavaly nyáron találkoztak, az új rektor beavatására tartott fogadáson. „A sztori néha ott hever az orrunk előtt”, mondta neki a másik nő. Ártalmatlan megjegyzésnek hatott – visszatekintve mégis inkább szurkálódásnak tűnt, Dóra ugyanis házassági tanácsadással foglalkozott. Lassan gyűlt benne a méreg. Hogy levezesse a feszültséget, délután bejegyzést írt praxisát népszerűsítő blogjára „10 jó ok arra, hogy NE akarjunk megmenteni egy házasságot” címmel. Nagyon sok lájkot és megosztást kapott. Este aztán még egyszer elolvasta az egész levelezést, ezúttal sokkal alaposabban, hogy biztosan ne maradjon félreértés:</p>
<p style="padding-left: 30px;"><span style="text-decoration: underline; font-family: helvetica,arial,sans-serif;"><strong>Judit</strong> <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> Mar 1 (8 hrs ago)</span></p>
<p style="padding-left: 30px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">to <strong>Donáth Ferenc</strong> </span></p>
<p style="padding-left: 30px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">„Na mindegy”. Egy levélben kétszer is… Jaj, Feri!! :) Örülök azért, hogy napirendre tértél a dolog felett, legalább úgy-ahogy. Morgóskát puszilom! Majd írok!</span></p>
<p style="padding-left: 30px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Judit</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-29 10:58 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Azért kicsit bosszant, hogy én ajánlottam ezt az Imit. Rohadtul tenyérbe mászó képe van, láttam a CV-jében. Na mindegy.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Ami a buszvezetőt illeti, ő nem vett észre, pontosabban nem kapcsolt, hogy én pisálok ott. A tanári létnek vannak előnyei. Az emberek a formális, esetenként ijesztően üres tisztelettől, ami körülleng, nem számítanak rá, hogy téged látnak a bokor mellett intézkedni. Bár jobban belegondolva, ha tudta volna, hogy tudom, biztos kiharcolhattam volna kedvezményt a jövőbeni tanulmányutakra. Na mindegy.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 16:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Ja, hát Imivel we keep in touch, helyes srác :) Ugye nem kezdesz komolyan féltékenykedni? Én sem szoktam firtatni, hogy mit csinálsz morgóskával, amikor hazamész. Ha jól emlékszem, még mindig erőlködtök a babaprojekten… Inkább azt meséld el, hogy a buszvezető mit reagált, mikor látta, hogy észrevetted… az ilyen részletek kellhetnek a könyvemhez :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 16:06 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Hát azt nem tudtam, de miért pont ő lenne az ott az ENSZ-nél, ezt pontosan miből gondolod? Nyilván végzett már nálatok egypár magyar hallgató.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 15:35 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Ez igazán felemelő volt :) Köszönöm, hogy megosztottad velem! Hát, így, hogy ezt leírtad… néha előnye is van annak, hogy nem tudunk Skype-olni nagyon. A srác a Noble College-ról amúgy a Hajdú Imi volt, őt te ajánlottad be hozzánk annak idején :) Tudom, mert megkértek, hogy a magyar jelentkezők anyagaira én is nézzek rá a biztonság kedvéért – főleg, hogy segítsek kiszúrni, ha valaki trükközik. Imi motivációs levele nagyon rendben volt, ez a srác nem akármit csinált végig Donyeckben. Ott volt, amikor kitört a háború, tudtad?</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 14:24 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Nagyon diplomatikus vagy :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Na szóval, rákészültem a tanulmányi kirándulásra, hogy legyen végig egy kis idegenvezetés is az ENSZ-látogatás mellé a buszon. Bécsben is, meg az úton odafelé is. Amikor Neusiedlön túl voltunk az autópályán, bemondtam a mikrofonba, hogy ez itt az a hely, ahol nyáron meghaltak a kurd menekültek abban a teherautóban, miután hátrahagyta őket az embercsempész sofőr. Hogy így reflektálhassanak rá, hogy amiről híreket olvasnak, meg jobb esetben tanulmányokat ugye, azok a dolgok tényleg megtörténnek, körülveszik őket, ezért is érdemes foglalkozni velük stb.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Mondjuk a hatást nem nevezném frenetikusnak, a diákok iszonyatosan közönyösek tudnak lenni néha, de volt, akit tényleg érdekelt, amit mondok. Az a magyar csaj viszont, aki a múltkor lecseszett e-mailben, hogy nem akar velem a szakdolgozatáról konzultálni, mert én előre elvetném a lehetőséget, hogy nagyhatalmi összeesküvés műve a migráció, konkrétan felém se nézett. Nyilván haragszik még, amiért a minimálisan elvárható életszerűség feltételével jöttem neki kizáró okként :) A kazah leányzó meg, amelyik a múltkor azt mondta, hogy csak a tankönyvből lenne szabad tanítanom, kommentár nélkül, most rám szólt, hogy „azok nem kurd menekültek voltak, hanem szíriaiak”. Próbáltam nagyon kedvesen mosolyogni, meg elegánsan válaszolni, de egy kicsit nehezemre esett, képzelheted :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Halvány reménysugár Takács „Kukaborogató” Szabolcsnak köszönhetően derengett fel. Tudod, róla meséltem a múltkor, hogy láttam, amint az utcán ment, tajt részegen, és akkorát rúgott egy szemetesbe, hogy az kiszakadt a helyéből, és háromszor körbepördült a levegőben, mielőtt landolt. Na, az övé konkrétan egy értelmes komment volt – utóbb még sajátos jelentőséget is kap, merthogy ő rákérdezett, úgy retorikailag, hogy vajon most éppen hány teherautóban lehetnek migránsok körülöttünk az úton?</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Beértünk aztán Bécsbe az ENSZ-központhoz, és akkorra nekem nagyon aktuális volt egy látogatás a mosdóba. De a bejáratnál a biztonságiak közölték, hogy ekkora csoporttal nem várakozhatunk odabenn. Még fél óra volt a megbeszélt időpontig, amikor jött értünk a csoportvezető, hogy körbekalauzoljon az épületben. (Az egy egész talpraesett magyar srác volt egyébként, gyakornok, konkrétan nálatok tanult. A nevét sajnos vagy nem mondta, vagy én nem figyeltem eléggé, mert éppen sorakozni igyekeztünk a beléptetéshez.)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Szóval, kellett valamilyen szükségmegoldás, és kerestem az alkalmas helyet. Jó messzire kellett mennem, hogy mégse a diákok közelében legyek, meg járókelők se lássanak. Találtam végül egy bokros részt, ott viszonylag meg lehetett húzódni, és sikerült megfelelő fedezékben pislantani. Nagyon időszerű volt már… A bokrot kaszaboltam hosszasan, közben meg lestem, nem jön-e mégis valaki, és mit látok! Odaáll a busz, amelyik minket hozott. Átgurult erre a helyre várakozni, ebbe a félreeső mellékutcába. A sofőr meg jön, kinyitja a csomagtartót, és már mászik is elő egy csomó ember, akik ezek szerint ott lapultak végig. (Mi nem pakoltunk be semmit, mert egynapos kiránduláshoz alig volt szükségünk valamire.) A sofőr nyilván tudott ezekről az emberekről, nem látszott rajta, hogy meglepődött volna.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">De ez semmi, mert ezek körülnéztek, miután kikászálódtak, rögtön kiszúrtak engem, és elkezdtek felém mutogatni. Aztán elindultak egyenesen az irányomban. Kínomban elzártam a sugárkardot, de nem mertem elpakolni, vagy akár eliszkolni onnan. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Valójában nekik is csak pisálniuk kellett, és nyilván jó ideje nem intézhették el. Nekünk Győrben, a benzinkútnál volt beiktatva erre a célra megálló, csak én nem éltem vele. Szóval ezek odaálltak mellém szépen sorban, vagy egy tucatnyian, és mivel ők is eleresztették magukat, hát akkor már én is befejeztem, amiért jöttem. Elég hideg volt, úgyhogy komoly gőzfelhő képződött a bokor körül ennyi locsoló közreműködésével. Az ENSZ-központ épülete mellett, refugees welcome :) Még egy ilyen cinkos mosolyváltás is volt közöttünk.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Miután a többiek elindultak, az egyikük külön visszajött a bokrokhoz, és kiöntötte egy félliteres ásványvizes flakon tartalmát. Persze nem ásványvíz volt benne – ő nyilván nem bírta ki a célig. A legviccesebb az volt, ahogy a többiek után ment, de egy szelektív hulladéktároló mellett megállt egy pillanatra, és elgondolkodott, hová dobja a palackot. Ha tudta, mit csinál, ha nem, némi habozás után eltalálta a megfelelő helyet. Aztán visszafordult felém, és az ujjával V-t mutatva kiáltotta, kitörő örömmel, hogy „Germany!” Annyira hihetetlen volt az egész jelenet. Fel sem ocsúdtam, és már odébbálltak. Nem volt rá alkalmam, hogy megállítsam őket, és elmagyarázzam nekik a különbséget Germany meg Austria között. Végül is majdnem célba értek…</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">No, hát ennyi.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Mondjuk nem tudom, mennyire jó a sztori, ahogy én leírtam, de átélni érdekes volt. Majd te megdramaturgizélod :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 10:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Tanulmányozni fogom a lehetőséget! :))))</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 10:06 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Tőlem megjelenhet akár egy az egyben is, mindegy… Később leírom, most rohanok éppen.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-27 07:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Hát, erősen átalakulhat a fejemben, mire írás lesz belőle. Lehet, hogy csak egy erős motívum marad belőle. Az itteni kiadónak is lehetnek elvárásai, hogy miként változtassak dolgokat. Úgyhogy az is lehet, hogy csak elolvasom, és élvezem, mint minden valamirevaló sztorit. Meglátjuk.<br /></span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Ezt nem tudom úgy eltervezni, mint a Brexit utáni életünket :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-26 16:52 GMT+01:00 Donáth Ferenc <ferencdonath@weewebmail.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Kezdek drukkolni a Brexitnek ;) Meg annak az ejakuálásnak :)))</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Voltunk Bécsben, ja. A diákok migrációs előadást akartak, igen, de az ENSZ-központból azt válaszolták nekünk, hogy olyat ők nem csinálnak. Ők a bécsi székhelyű ENSZ-szervezetek tevékenységét szokták csoportoknak bemutatni. Az UNODC-sek beszéltek az emberkereskedelemről, ha úgy veszem, ennyiben tekintetbe vették a kérést. A HÖK így is velünk elégedetlen, amiért nem azt kapták, amit igényeltek.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Viszont migrációs sztorim az van erről az útról, ettől függetlenül… Megírod egy novellában, ha elmondom? Végül is manapság ez is lehet egy ilyen tipikus kelet-európai sztori, amilyeneket mostanában gyűjtesz.<br /></span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;"> </span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">2016-02-26 16:37 GMT+01:00 Judit <judit.matray@noblecollege.edu.cxm> wrote:</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Szia, Feri! :)</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Na, mi újság? Gondolom, megvolt az ENSZ-es tanulmányi kirándulás Bécsben. Hogy sikerült? Végül migrációs témájú előadást akartak a diákok? Mondtad, hogy a HÖK szavaztatta őket, hogy mit szeretnének.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Itt Londonban (is) a csapból is csak a migráció folyik… Sajna errefelé mi vagyunk a migránsok :D Ha júniusban megcsinálják a Brexitet, szerintem evakuálom magam, és hazamegyek.</span></p>
<p style="padding-left: 60px;"><span style="font-family: helvetica,arial,sans-serif;">Igazából jó lenne újra egy szobában dolgozni :) Legalább morgóskának nem kellene többet magyarázkodnod, hogy pont nyaranta meg a karácsonyi ünnepek között kell késő estig bent maradnod az egyetemen ;)</span></p>
<p style="text-align: right;"> </p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>A novella történetének <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/22/leave_out_all_the_rest_228" target="_blank" style="color: #000080;">közvetlen előzményei itt olvashatók</a>.</em></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/12/the_humbling_river" target="_blank" style="color: #000080;"><em>A folytatás pedig itt található.</em></a></span></strong></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span style="color: #000080;"><em>Ez az írás ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></span></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F04%2Fmessage_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F04%2Fmessage_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F02%2F04%2Fmessage_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Message in a bottle (novella ráklépésben elkészítve, elektronikus levelezésként tálalva)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/04/message_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12181310" border="0" /></a><br /></p>
házasság
határátkelés
Bécs
Ausztria
migránsok
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/31/akinek_kenyelmetlen_volt_az_ihram_fazliddin_muhammadijev_utazas_a_masik_vilagba_cimu_regenyerol
Akinek kényelmetlen volt az ihrám - Fazliddin Muhammadijev Utazás a másik világba című regényéről
2017-01-31T10:12:08+01:00
2017-01-31T10:12:08+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára </strong></em><strong>(#4)</strong></p>
<p> </p>
<p>Kinyitod a szemed. Már megint elbóbiskoltál, és zavaros dolgokat álmodtál. Mindig ez van, amikor gépre ülsz. Az ujjaidat nyújtóztatod, a karizmodat megfeszíted, próbálsz némi vérkeringést beindítani. Aztán rámarkolsz a karfára határozottan, hogy a téged körülvevő valóság pontos körülményei kellően erőteljesen tudatosuljanak benned.</p>
<p>Az Aeroflot járatán ülsz. Kairóba tartotok a társaiddal, az 1958-ban alakult Egyesült Arab Köztársaságba. Ez egy zarándokcsapat. <em>Mullák</em>, a Szovjetunió különböző, muszlimok lakta területeiről, Baskíriától Tádzsikisztánig, akik a <em>háddzsot</em> igyekeznek teljesíteni. A végső úti cél Szaúd-Arábia. Vár rájuk a Kába-kő megkerülése, a Szafát- és Marwa-hegyek közötti táv hétszeri teljesítése, a látogatás az Arafát-hegyre. Minában pedig megdobálják majd kővel a Sátánt, és áldozatot mutatnak be.</p>
<p>Tudod, hogy ez a dolgok rendje, mégsem azonosulsz vele. Tádzsik vagy, de egy hibrid kultúra része, tisztában vagy a származásoddal, ugyanakkor büszkén gondolsz a modernizáció különféle vívmányaira odahaza – éveket éltél Moszkvában, azt szeretnéd, ha odahaza is éppen olyan lenne, mint Moszkvában. A csapat orvosaként hiszel a szocialista fejlődésben, annak objektív törvényszerűségében. Erről egy kicsit ki is oktatod a többieket néha. Persze te is kapsz okítást kéretlenül, sokat, hitbuzgó társaid gyakran rád szólnak ezért-azért (ne fütyülj, ne énekelj, miután a zarándoki ruhát, az <em>ihrámot</em> felöltitek, ezt vagy azt csinálni olyankor már nem lehet stb.). Ki tudja, talán besúgót látnak benned, aki odahaza jelent majd mindenkiről. Például a Szovjetunió területéről kivándorolt muszlim diaszpóra tagjairól, akikkel a <em>háddzs</em> kapcsán természetesen találkoztok – többnyire ők keresnek fel titeket. Némelyik csak tudni akarja, hogyan néz ki ma a szülővárosa (te majd elmeséled neki, micsoda modern ipari kombinátok létesültek, új lakótelepek, kórházak és játszóterek...), mások ajándékot küldenének haza (például autóra adnák oda a pénzt bizalommal). Olyan is lesz, aki gyanakszik rád, és próbálja leleplezni benned a szovjet hírszerzés ügynökét.</p>
<p>Nem idegenítheted el magadtól a csapatod tagjait egészen. Olykor magadban morogsz csak mindazon, amit a <em>háddzs</em> körül kifogásolsz, és készséggel adsz a cigidből lejmolóknak, akkor is, ha egész csomaggal vinnének. Orvosként az a kötelességed, hogy vigyázz rájuk, és elérd, hogy meghallgassanak, amikor kell.</p>
<p>A körülményekre tekintettel különös dolgokra kényszerülhetsz. Bár elutasítod a Coca-Colát, a zarándokoknak árusított Zemzem-víz helyett sokszor kifejezetten tanácsolod majd a fogyasztását...</p>
<p>Hát ilyen ez a könyv. Nem annyira prózaként nyűgöz le, mint inkább a rendkívül érdekes helyzetről és a benne lezajló interakciókról adott megfigyelésekkel és reflexiókkal, melyekre ennyi idő távlatából, ennyire más történelmi közegből rácsodálkozni bámulatos egy élmény.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/fazliddinmuhammadijev.jpg" alt="fazliddinmuhammadijev.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F31%2Fakinek_kenyelmetlen_volt_az_ihram_fazliddin_muhammadijev_utazas_a_masik_vilagba_cimu_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F31%2Fakinek_kenyelmetlen_volt_az_ihram_fazliddin_muhammadijev_utazas_a_masik_vilagba_cimu_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F31%2Fakinek_kenyelmetlen_volt_az_ihram_fazliddin_muhammadijev_utazas_a_masik_vilagba_cimu_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Akinek kényelmetlen volt az ihrám - Fazliddin Muhammadijev Utazás a másik világba című regényéről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/31/akinek_kenyelmetlen_volt_az_ihram_fazliddin_muhammadijev_utazas_a_masik_vilagba_cimu_regenyerol#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12161973" border="0" /></a><br /></p>
iszlám
recenzió
zarándoklat
háddzs
diaszpóra
Szaúd-Arábia
Szovjetunió
Tádzsikisztán
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/fazliddinmuhammadijev.jpg
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/29/balra_el_tavoznak_el_lago_de_los_cisnes_mmxvii
Balra el (El lago de los cisnes MMXVII.)
2017-01-29T09:58:59+01:00
2017-01-29T09:58:59+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p style="text-align: center;"><strong>Egy birtokon, San Fernando közelében – Tamaulipas állam, Mexikó.</strong></p>
<p style="text-align: center;"><em>Jobbról belép a pincehelyiségbe Sergio. Csak az ajtón kívülről jön be világosság, mígnem Sergio felkapcsolja a villanyt. Háta mögött, az övébe dugva, fegyver.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Egy csupasz izzó gyenge fényében tárul elénk a helyiség belseje.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>A terem másik végében, vasbeton oszlopnak támaszkodva, Odette. Keze a háta mögött. Lábán, a bokája körül lánc.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Középen szék. Sergio helyet foglal rajta, és egy darabig némán szemléli Odette-et. Állát arcára tapasztott tenyerébe süllyeszti, mint akit kétségbeesés emészt.<br /></em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Odette nem mozdul, csak néz maga elé mereven.</em></p>
<p><strong>SERGIO:</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Mi pobrecíta</em>, hát mit műveltek veled ezek? Kiláncoltak, mint valami rabszolgát, a kezeidet meg összekötötték a hátad mögött, és itt hagytak kiszolgáltatottan, mindenki kényére-kedvére… Remélem, <em>úgy</em> nem nyúltak hozzád... Ugye nem…? (<em>Kivár egy kicsit, mintha megnyugtató választ várna, de az elmarad</em>.) Nagyon remélem... Hiába szerepelsz apám műsorában, sajnos a rossz így is, úgy is megeshet, az a szörnyű igazság – hacsak meg nem akadályozom valahogyan. De ne félj, nem fogom hagyni, hogy meggyalázzanak. Megvédelek, kerül, amibe kerül! Ezért vagyok itt... Megismersz, ugye? Sergio vagyok. Emlékezned kell rám!</p>
<p style="text-align: center;"><em>Feláll, és közelebb megy Odette-hez.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Nézz rám, kérlek, azokkal az angyali szemekkel! Elvarázsoltál engem, érted? Visszarepítettél a múltba. Azt hittem, örökre elvesztettelek, most mégis itt vagy! Elindulsz Salvadorból, <em>como una migrante</em>... Tökéletes álca, csak engem nem téveszthet meg... Apám emberei, ők viszont bedőlnek neki. Rátok néznek, és azt mondják, ezek csak <em>„las chukis nice</em>”, és legyintenek, úgy értve, ahogy mifelénk mondják, hogy ti csak ilyen felkapaszkodni vágyó, csinos kis tucatnőcskék vagytok a társaiddal. Kapartok észak felé. De amikor hattyúkirálynőként ragyogsz a színpadon, és pörögsz körbe-körbe lábujjhegyre állva, a szabad lábaddal bájosan kalimpálva, én <em>látlak</em> téged… te vagy az, Odette, ne is tagadd! (<em>Elmosolyodik</em>.) Az egyik előadáson megszámoltam, hogy vagy harminckétszer körbepördültél, egészen beleszédültem…!</p>
<p style="text-align: center;"><em>Körözni kezd, a háta mögött összekulcsolt kézzel. Látszik, hogy próbál uralkodni magán, pedig szenvedély fűti.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Ez az új szer, amivel apám üzletel mostanában… ez a <em>cocodrilo mágico…</em> igen, ettől olyan tágak a pupilláim, nyilván észrevetted… ez a szer segít látnom az igazságot ilyen élesen, dacára minden valószerűtlenségének… Beveszem, és egyszerre tudok olyan dolgokat, amiket az úgynevezett józanság ködében nem látnék. Például hogy ki vagy valójában! <em>Ezért</em> vagyok felfokozott állapotban, nem közvetlenül és csupán a drog hatására, csak hogy biztosan értsed… Józanság… az egyébként is naiv képzet! Nincsenek józan emberek. Például apám, akit még a legjobb barátai is hidegvérű és számító <em>hijo de puta</em>ként jellemeznének, azt mondja, hogy a rivális kartellből ejtett foglyokat le kell fejezni, hogy ne jöjjenek többet a területünkre. Hogy is mondják ezt? <em>Disuasión..</em>. El kell rettenteni őket attól, hogy megpróbálják lenyúlni a piacunkat. Ha kesztyűs kézzel bánnánk velük, elpofátlanodnának, és a végén még ránk támadnának a saját házunk táján. Ahogy apám mondja: iderovarkodnának. Ez <em>látszólag</em> rendben is van… világos logika, nem igaz…? Mi…? <em>(Sergio kizökken a monológjából. Megáll, abbahagyja a körözést.)</em> Miért nézed a derekamat? Ja, a pisztolyom miatt? Ne félj tőlem, az csak kötelező kellék. Itt mindenki ilyennel mászkál. Nem volnék férfi, ha nem tenném. Tudom, régebben én másmilyen voltam, de mára felismertem a szükségességét. Na, pont erről beszélek egyébként. Ez is elrettentés. Ha nem tenném, azt hinnék, nem vagyok közülük való. Hogy gyenge vagyok. Szívatnának, aztán egy nap valamelyikük tervet szőne az elrablásomra. Eladna a rivális kartellnek, vagy maga próbálna váltságdíjat kizsarolni apámból. Úgyhogy az ilyesmit nem lehet a véletlenre bízni... De a józanság jele-e az, kérdezem én, hogy drogot árulunk, és megmérgezünk egy egész társadalmat magunk körül?</p>
<p style="text-align: center;"><em>Fel-alá járkál, miközben folytatja.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Apám csak röhögne, ha feltenném neki ezt a kérdést, neki ez teljesen érthetetlen mostanra. De mégis, minek árulunk drogot? Mitől olyan nyilvánvaló, hogy ezt kell tennünk? Miért ne élhetnénk másféle életet…? Igaz, ha mi nem tennénk, megtenné ezt más, <em>ezt</em> elfogadom. Az meg, hogy a rivális kartell embereit le kell fejezni, ha elkaptuk őket, és a videót közzétenni az interneten, hát, végső soron ez tényleg csak az elrettentést szolgálja. Borzalmas, de a logika ebben ott van. De miért kellett annak a busznak az utasait lemészárolni? Ti nem tehettetek semmiről. Jöttök, sőt nem is jöttök… <em>menekültök</em> Salvadorból. Nyilván borzalmas ott a szegénység, és hasonlóan kemény bandák vannak ott is. Csak egy kicsit jobb életre vágytok, inkább a gringók után takarítanátok, meg mosnátok a szennyesüket, mindeneteket odaadjátok azoknak az embercsempész hiénáknak, azt hiszitek, csak órák kérdése, és a határ másik oldalán lesztek, erre leszednek titeket a buszról valami pitiáner üzleti vita miatt, mert az embercsempészek alkalmazói valaki szerint kevesebbet fizettek a kelleténél. Mintha volna árkatalógusunk, és ezeket a dolgokat ilyen bürokratikus precizitással kellene számonkérnünk. És fogják, és lemészárolnak mindenkit. És nem egyszerűen kivégzik őket! Nem ám! Tudod, miért kellett az embereknek gladiátorként megküzdeniük egymással? Mert apám nagy rajongója a ketrecharcnak. És nemrég látott egy videót, ahol valami <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2016/11/27/itt_voltak_992" target="_blank">nigériai migráns jól állta a sarat</a> Eddie „El Bruto” Kermack ellen, ő meg kitalálta, hogy majd mi is felfedezzük a magunk bajnokát a mi migránsaink között. <em>Ez</em> racionális? De apám csak füttyent, és a vadállatai megteszik, amit mond. Pillanatok alatt megidézik, sőt mindjárt túl is szárnyalják egy középkori autodafé hangulatát a kegyetlenkedésükkel… Autodafét mondtam, igen. Nem ismered ezt a szót? Az eretnekséggel vádoltakat vetették alá ilyen bánásmódnak a tudatlan középkorban. Igen, ilyen dolgokat is tudok, hiszen emlékszel, vallásantropológiát tanultam, előbb itt, aztán az <em>Estados Unidos</em>ban… Meséltem neked… Fulbrighttal voltam Kaliforniában, apám is közbenjárt az ittenieknél, hogy én kapjam az ösztöndíjat. Ezt máig borzasztóan szégyellem, de oda menekülnöm kellett, bármi áron, mert már álmomban is csak levágott fejeket láttam. Nekem semmi közöm nem volt ezekhez a dolgokhoz tevőlegesen, a kezeim tiszták voltak, de az is éppen elég borzalmas volt, amikor apám végignézetett velem egy-egy kivégzést.</p>
<p style="text-align: center;"><em>Megáll, eltöpreng.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Csak azt nem tudom, minek jöttem vissza? Tanúvédelmi programba kellett volna jelentkeznem, biztosan megoldható lett volna valahogyan. De engem nem kerestek meg ügynökök, nem volt olyan jelenet, mint a filmekben, hogy egyszer csak tennének valami visszautasíthatatlan ajánlatot, és akkor onnantól nekik dolgoznék, bedrótoznának, amikor meg kell, kimenekítenének. Ezeknek a határ túloldalán fogalmuk sem volt róla, hogy ki vagyok. Apám a születésemtől fogva úgy intézte a papírokat, hogy egy szűk körön kívül senki ne tudja, hogy a fia vagyok, máskülönben célponttá váltam volna. Ennek köszönhetem, hogy a gyilkolásból sem kellett kivennem a részem, amíg haza nem tértem. Aztán persze… a folytatást ismered, sajnos. Elborzasztott, amikor lehoztak ebbe a pincébe… Belegondolni is rossz, hogy itt öltek meg téged, vagyis hogy itt próbálkoztak ezzel... De te feltámadtál <em>el Dios</em> kegyelméből! Pontosabban te eleve egy angyal voltál, és nem halhattál meg… nem is tudom, hogyan képzelték ezek, hogy ilyen szépséget elpusztíthatnak. Így is borzasztó, hogy át kellett esnem ezen. Azóta élek a droggal. Egy pillanatra sem feledtelek el. Ezek azt mondták nekem, hogy a rivális kartell bérelt fel, hogy a család közelébe férkőzz, és hogy „szerencsére”, sőt „az én szerencsémre”, nem tudtad, kinek a fia vagyok, és hogy csak azért szemeltél ki éppen engem, mert amazok tudták, hogy mindig itt vagyok <em>el jefe</em> közelében, és ez így célravezetőnek tűnt. De apám emberei direkt előtted mondták el nekem mindezt, hogy biztosan értsem: meg kell ölniük téged. Aztán kegyetlenül összeszurkáltak téged, majd pisztolyt adtak a kezembe, és rávettek, hogy én végezzek veled. Ugye megérted, hogy nem volt választásom? Én csak jót akartam neked…! Várj, mindjárt kerítek egy zsebkendőt...</p>
<p style="text-align: center;"><em>Hangosan az orrát fújja.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Taknyom, könnyem összefolyik, istenem, mint valami kisgyereknek, akitől elveszik, s aztán összetörik a kedvenc játékát…! (<em>Zokog egy darabig, majd, mintha elvágták volna, abbahagyja</em>.) Na, most már jó lesz, összeszedem magam… Ilyen érzékeny férfi vagyok én, mit tehetnék... Tudod, én csak azért húztam meg a ravaszt, mert a lelkem mélyén éreztem a te angyali ragyogásodat. <em>El Dios</em> megkötötte a kezem, de sejtettem, hogy ebből rossz végső soron nem származhat, mert Ő a gondomat viseli, hiszen én jó vagyok, én nem vagyok olyan, mint ők! Zokogtam, amikor a fegyver elsült, és napokig nem tudtam enni utána semmit. Azóta pedig nem volt senkim, csak bordélyházakban fordultam meg, és hát luxuskurvákat fogadtam néha. De mindig csak a te másodat kerestem közöttük, és persze nem találhattam senki hozzád foghatót. Ugyanígy <em>el cocodrilo mágico</em> hatása alatt voltam mindig, és pontosan ezért tudom a különbséget azok között a kétségbeesett tivornyázások és a mostani alkalom között. Te tiszta vagy… hogyan is fedezhettelek volna fel azok között a feslett nők között? Mikor apám megtudta, hogy balett-táncosok vagytok, és kiemelt titeket a halálra várók sorából, még nem hullt le a szememről a lepel. De azóta mindig ott voltam, amikor előadtátok <em>A hattyúk tavát</em>, és ahogy a szárnyaiddal, az angyali kis szárnyaiddal a színpadra lépsz a parányi tó mellett a birtokunk végén, mindig azonnal tudom, ki vagy valójában. Megszólal a szívem. Ezt a hangot nem lehet elnyomni…!</p>
<p style="text-align: center;"><em>Közelebb megy Odette-hez.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Mikor először ébredtem rá erre, órák hosszat zokogtam <em>el Dios</em> végtelen kegyelmét felismervén. Addig abban a hitben kellett élnem, hogy az én kezem által pusztultál el. De látom most már, hogy irgalmas volt hozzám az Úr, hogy áldott legyen az ő neve…!</p>
<p style="text-align: center;"><em>Kis szünet után folytatja.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Az élet nem könnyű. Apámnak sajnos feltűnt, milyen szemmel nézek rád. Először egy prostituálttal próbálta elvonni rólad a figyelmemet. A legcsinosabb lányt küldte hozzám, akit keríteni tudott. <em>Una mujer trofeo</em>, így mutatta be nekem, amikor még mit sem sejtettem. Az a céda, Odile, <em>una puta malvada</em>, akkor próbálta meg elcsavarni a fejem, mikor bevettem a szokásos adagomat. Hattyúnak sminkelte magát, hogy vonzóbbnak találjam. Majdnem elgyengültem, de végül nem hagytam magam! Micsoda olcsó trükk! Hogyan is érhetett volna fel hozzád? Elutasítottam, de ez csak rontott a helyzetemen… Apám emberei azt kérdezik magukban: „Hogyhogy ott az alkalom, és ez mégsem bassza meg a nőt?<span>”</span> <span>„</span>Minek az olyan férfinak a hatalom, aki nem képes használni azt?<span>”</span> Láttam rajtuk, hogy ezt gondolják, anélkül, hogy mondták volna. Az egyetemi tanulmányaim miatt gyengének tartanak, egy értelmiséginek, azt hiszik, alkalmatlan vagyok arra, hogy ebben az üzletben részt vegyek. Amivel nem is lenne semmi bajom… hidd el, Odette, én már ezerszer kiszálltam volna ebből az egészből, ha erre lehetőségem lett volna, de a Főnök fiaként ezt csak úgy nem lehet, ezen a világon vele kell elszámolnom. A kartell vezetősége pedig nem becsül engem. Azt gondolják, hogy az apámtól nem nekem kellene örökölnöm a céget. Rákényszerültem az utóbbi időben, hogy néha magam öljek meg elfogott embereket, de nem mintha én akarnám átvenni egyszer az irányítást – csak azért, hogy ne szúrjanak hátba, amikor a legkevésbé számítok rá. A buszsofőrt is ezért én intéztem el a motoros fűrésszel. Ha ezekre a vadállatokra hagyom, kínozták volna szegényt. Én legalább egyből véget vetettem a szenvedéseinek. És elrettentésként is tettem. Hogy lássák, nem remeg a kezem az ilyesmitől.</p>
<p style="text-align: center;"><em>Odalép Odette közvetlen közelébe.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Én ma már nem félek semmitől. Nem akarom, hogy több vér tapadjon a kezemhez, soha többé nem akarok bántani senkit. Apám viszont bántani akar téged – ezért hoztak ebbe a sötét verembe. (<em>Begörbített mutatóujjával végigcirógatja Odette arcát</em>.) Nem nézi jó szemmel, hogy a megszállottad lettem, azt mondja, kellemetlen a partnerek előtt, hogy állandóan ott zokogok az előadások alatt. Gyengének mutat minket, a családot. De hát hogy is ne zokognék? Látlak téged, egy angyalt, amint egy ilyen cirkuszi mulatságban kell részt venned, a vérrel permetezett balettruhában… ez borzalmas, nem, ez <em>beteg</em>, ezt én nem bírom! Most pedig meg akar szabadulni tőletek. Ne kérdezd, hogyan, nem akarod tudni. Te újjászületnél, de amin előtte keresztül kellene menned, az sok az én halandó és sebezhető lelkemnek. Hidd el, <em>mi pobrecíta</em>, mindent vállalok, hogy ezt elkerüljem… Hogy ezt elkerüljük, együtt. Csak még egyszer szerelmeskedni akarok veled. <em>El cocodrilo mágico</em> hatása alatt órákig élvezhetjük majd. Így, ahogy most vagy. Nem oldozlak el. Ahogy annak idején is szeretted, hiszen a szerelmed azt diktálta, hogy mindent megtegyél nekem, és én éppen ezért fogadtam örök hűséget neked, amíg halandó létem engedi. A végén együtt beveszünk egy kis cracket, hogy minden könnyebben menjen, utána pedig ezeket a ciánkapszulákat itt. <em>(A zsebébe nyúl, felmutatja, ami a kezében van, majd visszahelyezi a zsebébe.) </em>Megszökünk… nem tudnak megakadályozni minket. Együtt emelkedünk fel a mennyek országába, és többé nem kell visszatérned onnan értem, mert én már nem leszek itt! Ugye milyen jól kiterveltem?</p>
<p style="text-align: center;"><em>Lazán átöleli Odette-et. Kezeit a lány lapockáján nyugtatja. Hozzásimul.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Érzed az ölelésemet…? És a merevedésemet…? Ez te vagy, Odette, ezt te teszed velem, akárcsak régen! Érted vagyok az a férfi, aki vagyok! Eszedbe jut, milyen volt akkor? Mondd, hogy szeretsz, kérlek, mondd, hogy szeretsz még mindig, és nem akarod azokat a borzalmakat, amik máskülönben várnak rád…</p>
<p style="text-align: center;"><em>Sergio érez valamit deréktájon. Meglepetten néz oda. Pisztolya a lány kezében van.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>A lány keze a jelek szerint nincs, mert nem is volt megkötözve. Megszerezte Sergiótól a fegyvert.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Három golyót küld Sergióba. Az első kettőt a mellkasába, a harmadikat a fejébe, mikor már a földön fekszik. Hogy az utolsót biztosan ne tévessze el, leguggol Sergio mellé, és közvetlen közelről lő.</em></p>
<p><strong>LUCÍA - MÉGSEM ODETTE <em>(magából kikelve)</em>:</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Nem kötözték meg a kezem… mégis miért kötözték volna meg, te kretén? Nem elég, hogy bezártatok ebbe a pincébe, és ideláncoltatok a lábamnál fogva? Hülye állatok! A nevem Lucía, tudjátok meg! Semmi közöm ahhoz az Odette-hez! Én csak táncolni szerettem volna… végre egyszer egy műveltebb, érzékenyebb közönségnek!</p>
<p style="text-align: center;"><em>Futó léptek hallatszanak odakintről. Lucía egyik kezében az ajtó felé szegezett pisztollyal, másik kezében a Sergio zsebében talált ciánkapszulával készül az utolsó felvonásra.</em></p>
<p style="text-align: center;"><em>Függöny el.</em></p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><em>Ez a novella a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fbalra_el_tavoznak_el_lago_de_los_cisnes_mmxvii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fbalra_el_tavoznak_el_lago_de_los_cisnes_mmxvii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fbalra_el_tavoznak_el_lago_de_los_cisnes_mmxvii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Balra el (El lago de los cisnes MMXVII.)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/29/balra_el_tavoznak_el_lago_de_los_cisnes_mmxvii#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12122153" border="0" /></a><br /></p>
novella
színház
gender
szervezett_bűnözés
hattyúk_tava
Mexikó
Salvador
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/26/bun_es_bunhodes_afganisztanban_khaled_hosseini_papirsarkanyok_c_regenyerol
Bűn és bűnhődés Afganisztánban – Khaled Hosseini Papírsárkányok c. regényéről
2017-01-26T08:50:23+01:00
2017-01-26T08:50:23+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára </strong></em><strong>(#3)</strong></p>
<p> </p>
<p>Erről a könyvről annyi mindent tudnék írni, hogy inkább csak röviden fogok. Fontos információ például, rögtön az elejére, hogy aki ezt a könyvet nem szereti, vagy túlzottan fanyalog miatta, az ROSSZ EMBER! Ami kritikát leírok ide, az ilyen keretek között értelmezendő...</p>
<p>A <em>Papírsárkányok</em> bűn és bűnhődés története – mint Dosztojevszkijnél, of course, de itt a téma más konfigurációban szerepel.</p>
<p>Amir, a főszereplő srác, és Hasszán, aki félig a barátja (ugyanakkor száz százalékig a szolgája), együtt cseperednek fel Kabul egy gazdagabb kerületében. Születésük idején Afganisztán még egészen jól áll, a fővárosban pedig a társadalomnak legalább egy szűk rétege, ha részben falak mögött is, de szabad életet él. Na jó, minden relatív, mondjuk hogy lazán hordják a hagyományok kényszerzubbonyát (utólag a vissza-, avagy hátramaradottak le is turistázzák a főszereplőt ezért, sőt közlik vele, hogy <em>mindig is csak turista volt</em> a saját hazájában).</p>
<p>Amir pastún, Hasszán hazara, az egyik úrinép, a másik szolganép, erre a végzetre predesztinálja őket a két népcsoport különböző gazdasági és politikai pozíciója az országban.</p>
<p>Amirnak tehát nem kell raszkolnyikovi okoskodással fáradnia, hogy Hasszánnal, akit pedig szeret a maga módján, hitvány módon bánjon, és elkövesse ellene – apja bölcs meghatározásában – a legfőbb és valójában az egyetlen bűn, a lopás egy változatát. Ennek a következményeivel kell szembenéznie jóval később, már Kaliforniából, és hogy erre hogyan kerül sor, azt nem fogom elszpojlerezni. A lényeg, hogy le kell rónia egy adósságot, és visszamennie egy úton, melyet menekültként tett meg az apjával együtt, még gyerekként, az ellenkező irányban, nagyjából kizártnak gondolva a visszatérés lehetőségét.</p>
<p>Csak egy dologra térnék ki bővebben – aki nem olvasta a könyvet, az itt hagyja abba.</p>
<p>(Igyekszem azért rejtélyesen fogalmazni, hogy csak azok értsék, akiket ez nem fog zavarni.)</p>
<p>Szóval a cselekménynek egy komolyan kritizálható pontja mindenképpen adódik: helyes-e, hogy a történetben a gyermekkori évek nyugalmát felforgató gonosz és az egy generációval későbbi évek nyugalmát felforgató gonosz között személyazonosság áll fenn? Pro és kontra is tudok mondani érvet ezzel kapcsolatban.</p>
<p>Mellette szólhat az univerzális tapasztalat, hogy az elitek mutatnak bizonyos erős állandóságot, és hajlamosak a politikai rendszer átalakulásától függetlenül pozícióban maradni – átmenteni magukat. Igazán szép metaforával: „alúl a víznek árja”, mondotta Petőfi a zembereknek címezve, de a szar összességében mégis elég sokszor marad fent a felszínen, bármennyire hullámzik alatta a közeg.</p>
<p>Ellene szólhat viszont, hogy egy politikai rendszer komplex gonoszát egy ember rossz tulajdonságaival asszociálni a politika gügyögő értelmezésévé fajulhat.</p>
<p>De már ennyi rosszat leírni is fáj erről a könyvről. Úgyhogy itt abbahagyom. Szálljanak a Gripenek és a papírsárkányok, és kívánom, hogy ennek a könyvnek az olvasásától mindenki egy kicsit jobb emberré váljon!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/papirsarkanyokkiterunner.JPG" alt="papirsarkanyokkiterunner.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F26%2Fbun_es_bunhodes_afganisztanban_khaled_hosseini_papirsarkanyok_c_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F26%2Fbun_es_bunhodes_afganisztanban_khaled_hosseini_papirsarkanyok_c_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F26%2Fbun_es_bunhodes_afganisztanban_khaled_hosseini_papirsarkanyok_c_regenyerol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bűn és bűnhődés Afganisztánban – Khaled Hosseini Papírsárkányok c. regényéről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/26/bun_es_bunhodes_afganisztanban_khaled_hosseini_papirsarkanyok_c_regenyerol#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12147303" border="0" /></a><br /></p>
recenzió
bűn_és_bűnhődés
Afganisztán
Kalifornia
afgán_diaszpóra
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/papirsarkanyokkiterunner.JPG
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/22/leave_out_all_the_rest_228
Leave out all the rest
2017-01-22T10:12:59+01:00
2017-01-22T10:12:59+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Miután kitörtek a harcok, illetve legelőször is a balhé, Donyeckben, Imiék cége megpróbált kapaszkodni az ottani piacba még egy darabig. Az időközben (adózási okokból) Svájcba települt központban úgy gondolták, érdemes maradni egy kicsit, hátha mégsem borul minden. Nyárig húzták, akkorra a messzi Alpokból is belátható volt, hogy a Donbászban az energiahatékonyság informatikai támogatásával nem sok babért arathatnak. A háború módfelett pazarló dolog.</p>
<p>A repülőtérért május végén harcok folytak, azóta nem üzemelt. Imit az egyik haverkolléga elvitte volna autóval Poltaváig (ő rokonoknál készült meghúzni magát, Imi pedig vonatra akart szállni ott), de alig értek a városon kívülre, egy úttorlasznál megállították őket.</p>
<p>Iminél uniós útlevél volt. Kiszállították a kocsiból, bekötötték a szemét, és elhurcolták egy helyre, kikérdezésre. Inkább emberrablásnak tűnt, de Imi az első két (a kempóedzésekhez képest) lájtosabb verés során, amit kapott, elmondta vendéglátóinak, hogy kettős állampolgár – orosz állampolgársága is van, mert az édesanyja orosz, még ha ő nem is beszéli igazán jól a nyelvet. Leellenőrizték, és kiderült, hogy igazat mond, így harmadik, kevésbé lájtos beszélgetésre már nem került sor.</p>
<p>Még egy hónapot húzott le egy pincében ücsörögve, gyakran előmerészkedő patkányokkal és viszonylag gyorsan cserélődő sorstársakkal együtt, mielőtt teherautóra rakták, aztán az orosz határon át kellett szállnia egy másikra (utóbb derült ki, hogy az átadás-átvétel ott zajlott). Egy katonai támaszponton tették ki, és onnantól korrektül bántak vele. Egy nappal később Moszkvába repítették, és kollégiumi jellegű szálláson helyezték el, ahol a minden gyanakváson felül állóan puritán berendezés mellett ott volt azért furcsaságként, hogy fegyveres őr vigyázott az emeletre, ahol lakott. Az őr a kimenő forgalomnak állta útját elsősorban, a befelé jövőt csak szűrte.</p>
<p>Egyik nap megkereste Imit egy „független újságíró”, aki felvetette neki, hogy beszámolnának róla, mint menekítették ki Kelet-Ukrajnában egy „fasiszta” milícia fogságából. Bár tudja ő, folytatta, hogy Imi szeme be volt kötve, és ezért nem tudja igazán részletekbe menően megítélni a dolgot, de lényeges, hogy ő is megerősítse, milyen fontos szerepe volt az akcióban Kátyának, a felkelők hős harcosának, egy lenyűgöző szőke szépségnek – fotót is mutatott róla. A független újságíró utalt rá, hogy egy ilyen sztori megjelenése után biztosan gyorsabban menne a papírmunka az állami szerveknél, és hamarabb hazajuthatna. Sőt addig talán a hátralévő napjai is kellemesebben telnének. „Всё что не делается, делается к лучшему” – mondta sokat sejtetően (semmi nem történik ok nélkül). De Imi nem sietett. Élvezte az internetmentes életet, és hogy egy időre jó kifogással maradhatott távol mindenkitől. Teljesen detoxikálódott. A munkahelyén a csapattal főleg pizzából meg hamburgerből állt a diétájuk, a fogság alatt pedig valami híg löttyöt tettek elé levesnek, amibe kenyeret törtek. Most jól eléldegélt a konyhásnénik által zsúrkocsiról felszolgált várényikin és pelményin – ezeket az édesanyja is sokat csinálta odahaza, míg a szüleivel lakott.</p>
<p>A független újságíró erős csalódásának adott hangot, de többször nem nyaggatták hasonló dolgokkal. Aztán jelentkezett a magyar konzul, és Imi hazajutott.</p>
<p>Elég ideje volt töprengeni az életén, és elhatározta, hogy továbbtanul, de ezúttal tényleg a tanulás öröméért, igazi egyetemistaként. Lehetőleg Angliában. A donyecki fordulat után levonta a következtetést, hogy háromszázhatvan fokban kell átlátnia a játékteret – a világ nem csak a marketingből áll. Miután hazatért Magyarországra, tábort vert a szüleinél, és szétnézett a piacon.</p>
<p>Böngészés közben elszívta a csomag papiroszkát, amit még orosz katonáktól kapott az ukrán határhoz közeli bázison, akikkel, bár a felvigyázói voltak, összespankodott. Továbbra is pelményit evett – most már kifejezetten rendelésre. Édesanyja boldogan csinált volna neki napi három adaggal is, miután megkerült.</p>
<p>Rátalált a Noble College újonnan induló Stratégiai tanulmányok szakára. Pontosan ilyesmit keresett: el is mélyülhet benne, de gyakorlatias a képzés. A határidő aznap éjfél volt, és a jelentkezéshez csak motivációs levél kellett, meg két ajánlólevél, az online űrlap kitöltése és a szükséges dokumentumok feltöltögetése mellé. A hetvenöt fontos adminisztrációs díjat ráért befizetni a jelentkezési határidő után, egy héten belül.</p>
<p>Ráírt a volt csajára, akivel még az egyetemi időkben volt együtt. Megkérdezte tőle, melyik tanárok adnak ajánlást a leggyorsabban, és összedraftolta az érintetteknek a referenciát. Az elsőtől visszakapta aláírva három órán belül, a második egyelőre nem jelentkezett. Imi felkészült rá lélekben, hogy ez most nem jön össze. Végül is nem tragédia, csak későn eszmélt a lehetőségre. A következőt időszerűbben kapja el. A lényeg, hogy ziccert nem hagyunk ki, ha egy mód van rá, és akkor teljes a lelki béke.</p>
<p> </p>
<p>Donáth tanár úr egy konferencia százeurós részvételi díjának a fedezetét igyekezett biztosítani éppen, az egyetemen. Ha nem tudja leadni az összes pályázati papírt még ma, csak egy hónappal később lesz újra lehetősége erre, az pedig késő. Húsz nap múlva következett a befizetési határidő, és ha nincs előre döntés az ügyben, saját zsebből kell intéznie az egyébként az egyetem tudományos teljesítménye szempontjából is fontos szereplést – utólag nem téríti meg neki senki.</p>
<p>„Hogy merészelné előre, jóváhagyás nélkül költeni az egyetem pénzét?” – kérdezte tőle kedvesen és maximális jóhiszeműséggel az egyik pénzügyi adminisztrátor, mikor a biztonság kedvéért érdeklődött, lehet-e mégis visszamenőlegesen pályázni a támogatásért valahogyan. Hiába próbálta elmagyarázni, hogy „előre” az csakis a saját pénze lehet, a civilizációk párbeszéde csődöt mondott.</p>
<p>Este 20:40-kor végzett az utolsó órájával. Otthon nekiállt összerakni a szükséges dokumentumokat – meghívólevelet, konferenciaprogramot, egy írásos igazolást a szervezőktől, hogy tényleg őt hívták meg, naprakész publikációs jegyzéket, a hivatkozási jegyzékét, egy egyoldalas indoklást a pályázathoz, munkáltatói igazolást arról, hogy tényleg az egyetem alkalmazásában van (már tizenöt éve), valamint az egyetem fedezetvizsgálati igazolását, miszerint az egyetem által erre a célra az egyetem vezetésének döntése alapján biztosított forrás tényleg rendelkezésre áll. Inkább kikapcsolt maga körül mindent, amikor hazaért, hogy megfelelően tudjon koncentrálni a feladatra. Éjfél előtt, 23:43-ra sikerült elküldenie a teljes csomagot e-mailben. Utána gyorsan végignézte a közben felhalmozódott üzeneteket – nincs-e valami sürgős?</p>
<p>Egy Hajdú Imre nevű volt hallgatója ajánlást kért tőle, aznap éjféli határidővel, de nagyon udvariasan szabadkozott ezért. Rendes gyerek, meg is fogalmazta előre a szöveget, jól van, görgette végig maga előtt a csatolmányt Donáth. Három tárgyból is jelest kapott nála korábban, hát rendben, legyen. Printelt, aláírt és szkennelt villámgyorsan, aztán ellőtte a levelet, mert a felesége már morgott, hogy nem lehet aludni miatta.</p>
<p>Még szerencse, hogy Angliában egy órával le vannak maradva mögöttünk időben... Ezek a tehetséges gyerekek megérdemlik a támogatást, hadd szárnyaljanak szabadon, gondolta Donáth tanár úr, mielőtt álomba merült, és csatlakozott a szabadon szárnyaló csapathoz maga is.</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><span style="color: #000080;"><strong><a href="http://bolygokvilaga.blogspot.hu/p/blog-page_12.html" target="_blank" style="color: #000080;"><em>A történet előzményei itt olvashatók.</em></a></strong></span></p>
<p style="text-align: right;"><span style="color: #000080;"><a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/02/04/message_in_a_bottle_novella_raklepesben_elkeszitve_elektronikus_levelezeskent_talalva" target="_blank" style="color: #000080;"><strong><em>A folytatás pedig itt.</em></strong></a></span></p>
<p style="text-align: right;"><em><span style="color: #000080;"><strong>Ez a novella ugyanakkor a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.</strong></span><br /></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Fleave_out_all_the_rest_228%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Fleave_out_all_the_rest_228%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F22%2Fleave_out_all_the_rest_228%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Leave out all the rest"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/22/leave_out_all_the_rest_228#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12144695" border="0" /></a><br /></p>
felsőoktatás
egyetem
háború
továbbtanulás
Ukrajna
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/19/a_pakisztani_szajjid_kutb_vagy_megsem_mohsin_hamid_ketkedo_fundamentalista_c_konyverol
A pakisztáni Szajjid Kutb, vagy mégsem – Mohsin Hamid Kétkedő fundamentalista c. könyvéről
2017-01-19T09:37:37+01:00
2017-01-19T09:37:37+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><em><strong>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára </strong></em><strong>(#2)</strong></p>
<p> </p>
<p>Ehhez a könyvhöz nagyon egyszerű használati utasítást mellékelhetek. Ne olvass utána előre a neten. Ne olvasd el a magyar kiadás fülszövegét. És – főleg – ne olvasd el ezt a recenziót.</p>
<p>Annál jobb, minél kevesebbet tudsz előre.</p>
<p>Így keveredhetsz párbeszédbe a főszereplővel, akinek a monológja viszi végig a történetet, nagyrészt az általa elmesélt visszaemlékezéseken, azok mellett pedig az ezekkel fűszerezett, jelenbeli cselekményszálon keresztül – a monológ tehát el van helyezve egy egyoldalúan végigkövetett dialógus keretében, a pakisztáni Lahorban, valamikor a 2001 utáni időkben.</p>
<p>A hallgató (amerikai) fél kiléte egyáltalán nem érdektelen. A beszélgetést jázminillat és a finom bazári sült hús szaga lengi körül – a szerző remek kifejezésével „örömünket leljük egy virág nászénekében, miközben állattársaink megperzselt tetemei vesznek körül bennünket”.</p>
<p>Ha olvastad a könyvet, akkor tudod, miről beszélek. Tudod azt is, hogy a visszaemlékezések fonala és a jelenbeli cselekményszál végül összebogozódnak. És tudod, hogy a történet befejezése fura – én azt mondanám, nem az <em>igazi</em>, bár ez alighanem szándékos a szerzőtől. Homályban hagy a végén mindent, szerintem alapvetően mesterkélt módon – például hogy ki a másikat behálózó vadász, ki az áldozat, vagy hogy egészen pontosan ki, milyen <em>konkrét</em> megfontolásból lett az, ami, ebben a konkrét helyzetben. </p>
<p>Olvasóként emiatt inkább áldozatnak érzem magam. Adott egy eredendően iszonyatosan jó sztori, megfelelő háttérkutatással, jól megírva. Tudjuk, min megy keresztül a pakisztáni főszereplő, mit, miért gondol, mit, miért tesz. Hogy hogyan lesz a globális üzleti elit alapvetően liberális felfogásban gondolkodó, otthonról elszakadt tagjából a pakisztáni értelmiségi elit egyszerre patrióta, konzervatív és felforgató tagja – akinek örökre szóló, meghatározó élményei vannak az Egyesült Államokból, és nem sokon múlott, hogy kint ragadjon, de azután az otthoni családját féltve, és a Pakisztán nemzeti érdekeiről szóló hivatalos narratívával egészségtelen mértékben (bár amúgy nagyon is hitelesen) azonosulva hazaröppent végleg.</p>
<p>Az átalakulás története nagyon jó. Az emberek életét megmérgező, agymosó propaganda hatása alatt, ami a patriótaságát bizonyítani vágyó diaszpóra tagjait is elérheti, miért ne válhatna fogadott hazája ellenségévé valaki az Egyesült Államokban, ha ráadásul 2001. szeptember 11. után időnként ostoba emberek zaklatják az utcán az identitását firtatva (vagy éppen egyszerűen az ellenséget látják benne). A <em>politikai</em> mint olyan hitelesen képezi a szereplő világának szerves részét, akármennyire közvetve éli csak meg. Egészen frankón gondol Afganisztánra Amerika által megsebzett „testvérországként”, miközben átsiklik azon, amit ott Pakisztán művel sokkal régebb óta – ami nélkül az amerikaiaknak nem is nagyon lett volna keresnivalója arrafelé az utóbbi időben. Az indiai célpontok elleni terrortámadásokat lazán tekinti egy örökké Pakisztán ellen áskálódó India cselszövésének. Az író saját vélekedésétől függetlenül (amiről fogalmam sincs) az ilyen típusú gondolkodást kiválóan rekonstruálja a monológban közölt narratíva.</p>
<p>Eközben a történet személyes szála is remek, mélyen átélhető.</p>
<p>De akkor miért kell ezek után kihúzni a talajt az egész alól azzal, hogy ismeretlen információk hiányában morálisan, kauzálisan, egyáltalán, akárhogyan megítélhetetlen helyzetbe torkollik mindez? Mert így kijön a meszidzs, hogy be nehéz megértenünk egymást? Könyörgöm, legalább azt az egy karaktert próbáljuk meg érteni, aki végig beszél hozzánk - ezt pont az írói megoldás lehetetleníti el. Persze ha megérthetővé teszünk egy szereplőt, akinek a megítélése megosztja a közönséget, az kockázatos, mert egyesek sebtében levonhatják a következtetést, hogy akkor biztosan egyet is értünk vele (mintha csak szócsőnek használnánk), de sajnos éppen ezt a kockázatot vállalva lehetett volna többet kihozni ebből az elbeszélésből - hogy több legyen az egymás mellett elbeszélésnél.</p>
<p>Ami pedig a címet illeti, a sztori végére főszereplőnk nem fundamentalista - pláne nem vallási fundamentalista, ha esetleg arra gondolnál. Az egész élete a magától értetődő fundamentumok hiányáról szól inkább.</p>
<p>Úgyhogy ez az eset, ahol a végkifejlet előttig el voltam ájulva egy könyvtől, utána viszont sokat bosszankodtam miatta. :(</p>
<p>Ezzel a mai napi nyafinak vége. Inkább mondok még egy okot, hogy miért jó ez az elbeszélés – legalábbis a végkifejletig elvezető része. A Szajjid Kutb életével felfedezhető hasonlóságra gondolok. Ha esetleg nem találkoztál még a nevével, Kutb a Muszlim Testvériség ideológusa volt annak idején, Egyiptomban. Alapvetően egy patrióta felfogásban gondolkodó íróból–irodalomkritikusból lett a politikai iszlám meghatározó alakja. Gondolkodásának (át)alakulásában szerepet játszott <a href="https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/17485/ISIM_7_Sayyid_Qutb_in_America.pdf?sequence=1" target="_blank">az idő, amit az Egyesült Államokban töltött</a>, igen érdekes körülmények között „elnyert” ösztöndíjjal (gyakorlatilag száműzték oda, remélve, hogy ettől majd pont nyugatos értelmiségi válik belőle; hát ez nem gyütt be). Kutb kintléte alatt zajlott le az első arab-izraeli háború – ő a távolból dühöngött miatta (ahogyan a könyv főszereplője az indiai-pakisztáni határvillongások miatt). Ehhez társult a meg nem értettség érzése a fogadóországban, ahol eleinte tört angolságával nem sok beszélgetőtársat talált magának. Az "amerikai nővel" kapcsolatban is felhalmozódott benne némi frusztráció. Végül pedig már egyszerű hétköznapi interakciókban is – pl.: miért sózzák meg a coloradóiak a görögdinnyét, hülyék ezek? – Amerika léte ellen szóló érveket fedezett fel lépten-nyomon. Érezte, hogy nem tartozik oda, pedig erőlködött valamennyit, hogy ez ne így legyen, és legalább egy messzi és gazdag kultúra nagy formátumú követeként kezeljék őt. A végén inkább kidobta az egészet az ablakon, sőt még utána is kiabált, hogy amúgy csak az értéktelensége miatt dobja ki.</p>
<p>Egyiptomba hazatértét követően Kutb számára persze nem az Egyesült Államok volt a fő ellenség. Neki, még, akkor. De később az al-Kaidához kapcsolódó közel-keleti dzsihádista generációnak, egy bin Ladennek vagy egy Zaváhirinek – akikre a gondolatai nagy hatást gyakoroltak – már igen.</p>
<p>Szóval az az érzésem, hogy a párhuzam Kutb életével a szerzőnek is eszébe juthatott.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/ketkedo_fundamentalista.jpg" alt="ketkedo_fundamentalista.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2Fa_pakisztani_szajjid_kutb_vagy_megsem_mohsin_hamid_ketkedo_fundamentalista_c_konyverol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2Fa_pakisztani_szajjid_kutb_vagy_megsem_mohsin_hamid_ketkedo_fundamentalista_c_konyverol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2Fa_pakisztani_szajjid_kutb_vagy_megsem_mohsin_hamid_ketkedo_fundamentalista_c_konyverol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A pakisztáni Szajjid Kutb, vagy mégsem – Mohsin Hamid Kétkedő fundamentalista c. könyvéről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/19/a_pakisztani_szajjid_kutb_vagy_megsem_mohsin_hamid_ketkedo_fundamentalista_c_konyverol#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12132617" border="0" /></a><br /></p>
iszlám
recenzió
radikalizáció
Egyesült_Államok
Pakisztán
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/ketkedo_fundamentalista.jpg
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/14/ott_volt_972
Ott volt
2017-01-14T13:48:13+01:00
2017-01-14T13:48:13+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p>Hiába a hatalom. Hiába elégíthető ki jelentősebb késedelem nélkül minden szükséglet. Csak azért, mert ez megadatik, nem garantált, hogy mindig optimális lesz az ember közérzete.</p>
<p>Körülbelül ez a szomorú gondolat fogant meg a Főnök fejében, bár nem ilyen tisztán, csak homályosan – de épp elég élénken ahhoz, hogy komolyan bosszankodjon miatta.</p>
<p>A három méter átmérőjű, szív alakú fürdőkádban ücsörgött éppen, elegáns belvárosi lakásának büszkeségében. Kényszeresen kényelmet keresve dőlt hátra a mellig érő, langyos vízben. Könyökével a medence peremére támaszkodott. Tekintélyes sörhasa kifeszült, mint vitorla a szélben, miután nemrég landolt a gyomrában egy adag <em>rosé</em> kacsamell, káposztás cvekedlivel és levendulás-mézes almakompóttal.</p>
<p>Nagyon elnehezült tőle.</p>
<p>Az ejtőzéshez máskülönben adottak lettek volna az ideális körülmények. Ott volt például Lucy, aki éppen a Főnök boldogsága érdekében ügyködött a víz alatt.</p>
<p>A Lucy csak művésznév volt. Hogy igazából hogy hívták a lányt, az a Főnököt nem érdekelte. Minden egyes domborulat úgy domborodott rajta, ahogy kell, ez a lényeg. Tökéletes példány. Ha egyszer ráun majd, mélázott el a Főnök, még évekig űzheti jobb helyeken az ipart, csak lassan válik értéktelenné.</p>
<p>Ráadásul ügyes is, állapította meg a műértő objektivitásával. Nem Lucy hibája, hogy az ottléte nem dobja őt fel. Hülyeség volt fél tizenkettőre áthívnia. És hülyeség volt, hogy nem állta meg zabálás nélkül. Tizenegykor muszáj volt teletömnie magát.</p>
<p>Utált tele hassal szexelni. Ha csak ülnie kellett hozzá egy helyben, saját ormótlan otrombasága akkor is zavarta. Mikor kövéren feszülő hassal, az étkezéstől zsíros szájjal is azt hallotta a szépségektől, akik feljártak hozzá, hogy „Te olyan klassz vagy, bárcsak minden ügyféllel ilyen jólesne!”, meg hogy „A múltkor is eszembe jutott a farkad, már hiányzott nekem, ugye elővehetem?”, rátört a hányinger. És a magány.</p>
<p>Unottan bámészkodott összevissza, miközben Lucy hozta a tőle telhetőt.</p>
<p>A szeme fel-alá siklott a mennyezeten, azután egyszer csak megakadt a tekintete az egyik sarokban. Jókora pók ücsörgött ott teljes mozdulatlanságban. Az a fajta nyolclábú, amelyiktől az átlagos városlakó az első pillanatban rosszul lesz, a következőben pedig már brutálisan el akarja pusztítani. Nagy testű, hosszú lábú.</p>
<p>– Hát te, hogy kerülsz ide, barátom? – tűnődött hangosan a Főnök. Aztán rájött, mennyire furcsán hangzik ez a mondat az ő szájából. „Barátom”. Mintha visszhangzott volna körülötte, amit mondott. Egészen belebizsergett az újszerű élménybe. Nem sokszor fordult elő, hogy így rácsodálkozott valamire. Korán megtanulta, hogy az viszi a legtöbbre, aki a leginkább az eszénél van. Az azt kapja, amire számít. Márpedig az van a leginkább az eszénél, aki mindig mindenre számít.</p>
<p>Mégis rabul ejtette a termetes pók látványa, ráadásul ez az iménti kis botlás – hogy a barátjának szólította – valamifajta bensőséges viszonyt teremtett közte és a hívatlan vendég között.</p>
<p>Hogy hogyan került oda, a sarokba, nyilvánvalónak tűnt. A fürdőszoba falán, a mennyezethez közel volt egy rácsos szellőzőnyílás, amely az egész épületen végigfutó szellőzőaknára nyílt. Ettől a nyílástól húsz centire vert tábort a pók. Hogy milyen fajta lehet, azt a Főnök nem tudta megállapítani. A gimnáziumi biológiaórákon nem nagyon figyelt oda. Végig az eszénél volt, már akkor is csak a lényegre koncentrált.</p>
<p>Most sem hazudtolta meg magát. Tudatának egy sötétebbik rekeszében kidolgozott egy tervet. Több lépéssel előre gondolkodott. Az a pók nem fog a sarokban ücsörögni ítéletnapig. Táplálékot nem talál. Még egy nyomorult muslica sem jár erre soha. Tehát vadászútra indul a lakásban. Akkor pedig ő meg a Főnök összeakadnak valahol egy alkalmatlan pillanatban. Ott lesz karnyújtásnyira, a Főnök pedig az undortól hajtva lecsap rá, és könnyedén végez vele.</p>
<p>Elmosolyodott. Szerette az efféle játékokat. Amelyekben ott volt némi bizonytalanság, de afelől sem lehetett kétség, hogy ő nevet a végén. Néhanapján egy kicsit többet kockáztatott, mint máskor, néha egy kicsit kevesebbet. De mindig ő nevetett a végén.</p>
<p>Ez a gondolat felpezsdítette végre. Vetett egy pillantást a víz alá. Lucy úgy húsz másodperce volt odalenn. Jól bírta tüdővel, de a felszálló buborékokkal alighanem az utolsó tartalékai távoztak éppen. Hamarosan feljött volna levegőért, hogy egy-két másodperc után újra lebukjon, folytatva, amivel hiába próbálkozott már hosszú ideje. A Főnök azonban máshogyan akarta.</p>
<p>Lenyúlt a víz alá. A két fülénél és a hajánál fogva lefelé húzta a lány fejét. Lucy esélytelenül birkózott a szorításában. Csak akkor törhetett volna ki ebből a helyzetből, ha az egyetlen kínálkozó módon tesz benne kárt. Ha harap. Annak utólag igen kegyetlen következményei lettek volna számára is. Ezzel Lucy maga is tisztában volt.</p>
<p>Pontosan az a fajta játszma volt ez, amelyet a Főnök annyira kedvelt.</p>
<p>A lány egy idő után rúgkapált kétségbeesésében, de közben még odaadóbban dolgozott.</p>
<p>A Főnök elégedetten nevetett a végén. Nevetése visszhangzott a csempével borított falak között.</p>
<p> </p>
<p>A Főnököt egy hétre elszólították a városból a kötelességei, pontosabban mások kötelességei, amelyeket egyeseken személyesen is számon kellett kérnie. (A győri kisfőnök, Zsoltika elpasszolt egy tucat visszaalakított balkáni Kalasnyikovot valami francia arabnak, és kokóban kapta meg az árát. A Főnök pontosan tudta, mennyiért adta tovább az anyagot, Zsoltikának mégsem sikerült rendesen elszámolnia a bevétellel... Pitiáner ügy, de legalább lehetett hatékonyan intézkedni.)</p>
<p>Eseménydús napokat tudott a háta mögött, mire hazatérhetett belvárosi lakásába egy hétfő délelőtt. Alig esett be az ajtón, ledobálta magáról a ruháit, kikapcsolta a mobilját, és indult a fürdőszobába. A bejáró személyzet már előkészítette számára a relaxálós fürdőt, a Főnök pedig kéjes élvezettel merült alá az éppen az általa előírtaknak megfelelően meleg vízben, azoknak az embereknek az elégedettségével, akik hétfő délelőtt is megengedhetik olykor, hogy alámerüljenek a jóban. Ha kell, pisztoly csövét szorítják a jó fejéhez, hogy alámerülhessenek benne.</p>
<p>Eltelt némi idő, mire feltűnt neki, hogy Lucy nem volt ott. Egy-két perc késésen nem lepődött volna meg, bár jó előre jelezte, hogy látni óhajtja a lányt. Lucy egy kicsit zokon vette, amit a legutóbb művelt vele, és a Főnök a rövid, de bosszantó váratás felett napirendre tért volna azzal, hogy a lány biztosan így akarja éreztetni vele a nemtetszését. A hosszabb késés azonban elfogadhatatlan volt, ezt Lucy is tudta, a legvalószínűbbnek tehát az látszott, hogy a lány egyáltalán nem akart ma átjönni hozzá. Ha akart még valaha egyáltalán.</p>
<p>A Főnök a telefonja után nyúlt, mely ott hevert a kád szélén. Újra bekapcsolta. Szabinát kellett volna hívnia. Lucy dolgaiban, hogy mikor találkozott, és kivel, Szabina volt az illetékes, de ő talán megpróbált volna falazni a lánynak. Ezért inkább az emberét hívta, akit előzőleg a lányért küldött egy kocsival.</p>
<p>– Na mi van, Vili, hol vagy most?</p>
<p>– Jaj, Főnök, én már sokszor próbáltam telefonálni, de…</p>
<p>– Mi van? – kérdezte kurtán a Főnök.</p>
<p>– Hát, nem akart eljönni…</p>
<p>– Pontosan mit mondott?</p>
<p>– Hát, mikor kijött a házból, én odamentem, hogy nyissam neki a kocsi ajtaját, de ő aszonta, hogy más dolga van. Aszonta, nem ér rá. Meg hogy erről már szólt valami Szabinának. Én megkérdeztem, hogy mi a dolga. Aszongya, Amszterdamba’ ajánlottak neki valami melót, és nincs neki kedve itt maradni. Valami barátja autójába szállt be. Nem tudtam, mi legyen, hagytam elmenni. Amúgy is mászkáltak az utcán a népek, csak ment volna a hiszti. A kocsi számát felírtam… Valamit rosszul csináltam, Főnök?</p>
<p>– Minden rendben, fiam, semmi baj – nyugtázta a Főnök. Azután megmondta Vilinek, hogy mi legyen. Vili nyelt egyet, és megígérte, hogy igyekezni fog. Sietnie kellett, hogy még az országhatár előtt akcióba léphessen.</p>
<p>Lucy megkapja a magáét, gondolta a Főnök. Még hogy elmenne Amszterdamba valami kirakatban rázni a seggét kanos hollandoknak meg németeknek…! Mit képzel ez!? Ott is vannak főnökök! Némelyik talán rosszabb, mint ő maga. Ott is lesz majd, aki időnként különleges ötletekkel áll elő. Például: menjél szépen, vedd fel ezt a bukósisakot a fejedre, és szaladgáljál nekünk meztelenül a golfpályán, miközben mi céllövészetet tartunk, és röhögünk rajtad. Minél hangosabban sikoltozol, annál jobb! Ha hasra esel, hát az bájos, attól majd’ elélvezünk. Ha pedig eltalál valamelyikünk, tudod, hogy mi lesz a jutalma… Mi, hogy nem vállalod a melót…? Hogy te megválogatod, mit csinálsz…? Azt hiszed, így megy ez…?</p>
<p>Egészen beleélte magát az elképzelt helyzetbe, de végül magára eszmélt. Megpróbált kicsit leereszteni. Hátradőlt a kádban, és masszírozni kezdte az arcát, hogy szűnjön benne a feszültség. Szórakozottan járatta a szemét a mennyezeten, és akkor… A pók még mindig ott volt! Pontosan ugyanott, ahol a legutóbb, egy árva millimétert sem mozdult arrébb.</p>
<p>– Hát, barátom, téged aztán nem tudom, honnan szalajtottak! – szólította meg ösztönösen. Mosolyra derült, mikor felfogta, hogy újra kimondta a másodszorra egészen ismerősen csengő szót.</p>
<p><em>Barátom.</em></p>
<p>Nevetett, felszabadultan, mert tudta, hogy a játékban, amelybe belefogott, Lucy végképp nem lehet a nyertes. A pók pedig mintha osztozott volna vele az örömén, végigfutott a lábain egy kis remegés, alig érzékelhetően.</p>
<p> </p>
<p>A következő egy hét alatt a Főnök szorosan rajta tartotta a szemét immár nyilvánvalóan hosszabb itt-tartózkodásra berendezkedett vendégén. Meglepő módon azt tapasztalta, hogy a pók soha nem mozdult egy tapodtat sem. Még éjszaka sem változtatott helyet.</p>
<p>A Főnök rendszeres szokásává vált, hogy hajnalban kétszer-háromszor felkelt ellenőrizni, ott van-e még nyolclábú „barátja”, ahol az este látta. Ott volt. </p>
<p>– Hát, pajtikám, tényleg nem tudom, téged honnan szalajtottak! Nem vagy egészen mindennapi eset, annyi szent! – szólt hozzá az egyik éjjel. El sem csodálkozott azon, hogy most már valami <em>szent</em> is keveredett az életébe.</p>
<p>Megkedvelte ezt a kövér pókot. Részben a jelenség rejtélyessége lehetett az oka. Kezdetben sejtelme sem volt, mivel táplálkozhatott csúf lakótársa. Ha táplálkozott egyáltalán.</p>
<p>Egy alkalommal kedvenc ingatlanmagazinját olvasgatta, amikor szembejött vele egy pókkiállítás hirdetése. Kíváncsiságból rákattintott a bannerre. Az esemény oldalán közzétett képeken anyukák rémüldöztek, és gyerekek ámuldoztak a válogatott szörnyek láttán. A lap alján mindenféle cikket ajánlottak a témában.</p>
<p>A Főnök nem nagyon szeretett olvasni, volt neki arra embere elég, most mégis végigszaladt az egyik íráson. A pókok táplálkozásáról szólt. Megtudta, hogy van köztük növény- és halevő is, olyan is, amelyik már elhullott rovarok tetemét zabálja fel, sőt még olyan is, amelyik más pókfélék populációjának a ritkítására specializálódott. Zsákmányban szegény időkben képesek hibernálni magukat, és némelyikük akár tíz évig elélhet.</p>
<p>Még ezzel együtt is érthetetlen volt, hogy házi pókja annyi ideje kitartott a fürdőszoba sarka mellett, ahol először megtelepedett. Éppen azon a jól látható helyen.</p>
<p>Izgalmas volt ez az egész! Egy üde színfolt a szürke hétköznapokban.</p>
<p> </p>
<p>Nem sokkal később a Főnöknek külföldre kellett utaznia pár hétre. (Az egyik rendőrségi kapcsolata súgta neki, hogy egy darabig ne legyen szem előtt, a Kalasnyikov-ügy miatt.) Mikor visszatért, a szokásos meleg fürdő várta odahaza. Miközben hanyagul levetette, és amerre a lakásban járt, szanaszét hajigálta a ruháit, újra eszébe jutott a pók. Míg nem volt otthon, nem nagyon töprengett, mi lehet vele. Az ágyékánál egy ideje kellemetlen viszketést érzett, a szabad perceiben az vonta el a figyelmét. Most azonban roppant kíváncsivá tette a dolog.</p>
<p>Tudta, hogy ha a pók az ő elutazását követően nem nézett sürgősen új táborhely után, a takarítószemélyzet feltehetően végzett vele. Mikor biztosan tudni lehetett, hogy a Főnök hosszabb ideig nem lesz otthon, mindig alaposabban takarítottak. Máskor nem nagyon mertek hozzányúlni semmihez.</p>
<p>Izgatottan lépett a fürdőszoba bejáratához. Úgy lesett be rajta, mint a bújócskázó kisgyerek.</p>
<p>– Kukucs! – dugta be a fejét az ajtón.</p>
<p>És döbbenten látta, hogy a pók maradt a sarokban, ahol eddig volt. Legalábbis mostanáig. Mert amint a Főnök belépett a fürdőszobába, megmozdult. Csigalassan járatta hosszú lábait. Megindult a rácsozott szellőzőnyílás felé.</p>
<p>A Főnököt meglepte, mennyire megviselik a látottak. Rohamszerűen tört rá a végtelen magány érzése, egészen kiborult tőle.</p>
<p>– Megöllek, te undorító dög! – kiabálta, de elhamarkodottan fenyegetőzött. Alacsony termetű ember volt, egy méter hatvanöt körül, a tágas fürdőszoba belmagassága pedig három méter feletti. Puha filcpapucsát hiába vágta volna oda. Hirtelenjében esélye sem lehetett, hogy ártson ennek a lénynek. Még rovarirtót sem tartott a lakásban, hiszen egy nyomorult muslica sem járt erre soha.</p>
<p>Miután mindez végigfutott az agyán, visszanyerte józanságát. Hogy saját viselkedése feletti megdöbbenését önmaga előtt is palástolja, tréfálkozni kezdett.</p>
<p>– Ugyan, barátom! Nem gondoltam én azt komolyan! Szerzek neked döglött legyeket! Jól megleszünk mi ketten, öreg cimborák!</p>
<p>A pók, abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, megmerevedett. A rácsos szellőzőnyílás legszélén.</p>
<p>A Főnök egy percen belül másodszor tapasztalta, hogy furcsán reagál valamire, amire máskor nem is reagált volna egyáltalán. Tudniillik komolyan elkezdte törni a fejét, vajon hogy az ördögbe szerezhetne döglött legyeket, hogy a jelek szerint költözni készülő lakótársát maradásra bírja. Van olyan bolt, ahol ilyesmit árulnak…?</p>
<p>Neszt hallott, ezért hátrafordult.</p>
<p>A fürdőszoba ajtajában ismeretlen férfi állt. A homloka a halántéka felett véres, a haja csapzott volt, a ruhája tépett. Úgy festett, mint aki átverekedte magát a Főnök testőrcsapatán. A bal kezében fényképet tartott két ujja közé fogva. A Főnök mindjárt felismerte, hogy Lucy volt rajta.</p>
<p>– Miért!?! – üvöltötte az ismeretlen.</p>
<p>A jobb keze felemelkedett.</p>
<p>A Főnök nem lepődött meg azon, ami következett. Az erőszakkal csínján kell bánni, különösen ha messzire érünk vele. Az ember kinyújtja csápjait a világba, hogy elragadjon egy prédát... az ilyen művelet mindig előre nem látott bonyodalmakkal járhat. Hiába gondoskodnánk róla, hogy nyoma ne maradjon, a visszahúzódó csápot valaki, aki elég eltökélt ehhez, és nem kíméli magát, követheti. Eljuthat hozzá, és akkor... Csak idő kérdése volt, hogy így legyen.</p>
<p>Ez a szomorú gondolat fogant meg a Főnök fejében, mikor a férfi kezében eldördült a fegyver, kétszer is egymás után. Olyan fájdalmat érzett, amilyet életében még soha. Nem tudta volna megmondani, hol találták el a lövések. Hanyatt esett, és elterült a kád mellett.</p>
<p>Pár perccel később rövid időre magához tért. Így éppen láthatta, amikor a pók komótosan távozott a szellőzőnyílás rácsozatán keresztül.</p>
<p>Csalódottan hunyta le a szemét. Annyira elkábult a vérveszteségtől, hogy már nem érzett fájdalmat. Nem érezte, mikor a heréje tövénél tátongó sebből, a bokszernadrágján keletkezett lyukon keresztül kis pókivadékok százai rajzottak szét a fürdőszobában.</p>
<p>Hallotta viszont a gonosz nevetést. Nem mert volna megesküdni, hogy ismeretlen támadójától származik. Ott visszhangzott körülötte mindenfelé.</p>
<p>Akár a szellőzőaknából is jöhetett!</p>
<p style="text-align: right;"><strong><span class="st">©</span> Marton Péter</strong></p>
<p style="text-align: right;"><em>Ez a novella a Bolygók világa c. novelláskötet része, <a href="http://bolygokvilaga.blog.hu/2017/05/07/marton_peter_bolygok_vilaga_e-konyv_28_novella" target="_blank">mely innen tölthető le egyben</a>.<br /></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F14%2Fott_volt_972%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F14%2Fott_volt_972%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F14%2Fott_volt_972%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ott volt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/14/ott_volt_972#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12122125" border="0" /></a><br /></p>
pók
fegyverkereskedelem
szervezett_bűnözés
gengszter
mágikus_realizmus
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/09/a_bengali_mikorrhiza_jhumpa_lahiri_egy_ismeretlen_vilag_c_konyve
A bengáli mikorrhiza – Jhumpa Lahiri Egy ismeretlen világ c. könyvéről
2017-01-09T08:12:54+01:00
2017-01-09T08:12:54+01:00
Marton Péter
https://blog.hu/user/534394
<p><strong><em>Recenziós jegyzetek a migrációs irodalom margójára </em>(#1)</strong></p>
<p> </p>
<p>A bejegyzés címében növénytani utalás. Indokolt, máris kifejtem. Az indiai-amerikai - pontosabban bengáli-amerikai - Jhumpa Lahiri Pulitzer-díjas novelláskötetének eredeti címe ugyanis <em>Unaccustomed earth</em>, és ez rögtön ebbe az irányba visz.</p>
<p>Az angol kifejezés egy Hawthorne-idézetből származik, mely a könyv mottójaként szolgál. Úgy szól: „Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre. Az én gyermekeim másutt születtek, és amennyire sorsukat módomban lesz irányítani, gyökereiket nem a régi földbe fogják ereszteni”.</p>
<p>Lahiritől ez vitaindító, és a szórványban létezés alapvető kilátásait firtatja vele.</p>
<p>Könyve ezek után ugyanis arról szól, hogy a diaszpórába település mint stratégia elsülhet jól is, meg rosszul is. Nem mellesleg egyébként is csak az eseteknek egy részében teljes az elszakadás a hazai földtől és az otthoni kultúrától. Máskor csupán részleges – és még a visszatérés is lehetséges.</p>
<p>Itt jön be a <em>mikorrhiza</em> fogalma részemről. A <em>mikorrhiza</em> növények és gombák között kialakuló szimbiózis, melynek részeként hálózat létesül a növények gyökérzete között, a gomba micéliumából kiinduló hifákon keresztül… True story! A növények még üzeneteket is tudnak váltani hifás összeköttetésük révén, akárcsak a bengáli (és más) diaszpóracsoportok tagjai az emberi kommunikáció technikai eszközeivel – a kötetben szereplő novellák cselekményének idején még jórészt telefonon, levélben és képeslapon, ma pedig nyilván az interneten. Közben családi kapcsolódásokat is növesztenek. Hifa-húrokat pengetnek.</p>
<p>Kell is, hogy kommunikálhassanak, mert mindenütt ott vannak a bolygón, és, miközben panaszkodnak néha emiatt (utóbbi nem csupán a magyar diaszpórában előforduló jelenség), természetesen építenek is erre.</p>
<p>A könyv egyik szereplője például egyszer csak a thai tengerparton találja magát, amint ott mereng a horizonton túli Calcuttára gondolva, ahová akkoriban érkezik meg indiai-amerikai szeretője Rómából. <em>Ennyire</em> globalizálódott létezésről van szó - ezt a szereplők osztály-hovatartozása megengedi; sok itt a mikrobiológus, matematikus vagy irodalmár egyetemi ember.</p>
<p>Ma az internet révén a bel-bengáli partnervadászatot megkönnyítő etno-társkeresők is rendelkezésre állnak, és az otthoni hagyományok ápolására új erőforrások adottak. Mégis (naná) folyamatosan és nagy számban vannak a közösség útjáról végérvényesen lekanyarodók, különösen a második, harmadik, <em>n</em>-edik generációk soraiból, akiknek már nem fontos, hogy a bengáli a „nembengáli” indiaival (vagy éppen amerikaival vagy brittel) ne házasodjon, akik jobban szeretik a fánkot meg a hamburgert, Bollywoodnál élvezhetőbbnek találják Hollywoodot, megszoktak egy másik oktatási rendszert, jobban és szívesebben beszélnek angolul, mint bengáliul, és így tovább. Ez a leszakadás a legtöbbjüknek elkerülhetetlen, és kihívásokkal meg problémákkal jár, de ezzel együtt lehet a sikeresebb út – a könyv kínál példát mindenféle eshetőségre.</p>
<p>Erőssége, hogy részletesen és nagy műgonddal, mégis egyszerűen elbeszélve követi a belső folyamatokat a karakterekben, úgy, hogy természetesnek érezzük a végkifejletek mindegyikét, a balul sikerült, a jól sikerült és a félig sikerült életutakról számot adókat egyaránt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/lahiri1.jpg" alt="lahiri1.jpg" class="imgnotext" height="445" width="599" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F09%2Fa_bengali_mikorrhiza_jhumpa_lahiri_egy_ismeretlen_vilag_c_konyve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F09%2Fa_bengali_mikorrhiza_jhumpa_lahiri_egy_ismeretlen_vilag_c_konyve%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbolygokvilaga.blog.hu%2F2017%2F01%2F09%2Fa_bengali_mikorrhiza_jhumpa_lahiri_egy_ismeretlen_vilag_c_konyve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A bengáli mikorrhiza – Jhumpa Lahiri Egy ismeretlen világ c. könyvéről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://bolygokvilaga.blog.hu/2017/01/09/a_bengali_mikorrhiza_jhumpa_lahiri_egy_ismeretlen_vilag_c_konyve#comments"><img class="item_ctp" src="https://bolygokvilaga.blog.hu/rss/image/post/id/12110901" border="0" /></a><br /></p>
könyvek
recenzió
diaszpóra
India
bengáliak
Jhumpa_Lahiri
0
Bolygók világa
https://bolygokvilaga.blog.hu
https://m.blog.hu/bo/bolygokvilaga/image/lahiri1.jpg